Tegyünk „lépéseket” magunkért.

A mozgás jótékony testi hatásai közismertek. Egy laza séta, holisztikusan hat funkcióink optimalizálódására. A pozitív pszichológia kimutatta, hogy ha naponta legalább 10-15 percet aktívan sétálunk, akkor jobb lesz a hangulatunk. Jó időben ez könnyebb, viszont amikor nem hívogat a természet, mi is inkább bekuckóznánk

Pihenés nagyon fontos nekünk és a természetnek is, azonban ez nem teljes leállás, inkább a funkciók alapjáraton tartása.

Tavaszi fáradtság vagy más fáradtság esetén kicsit be is indíthatjuk magunkat sétával. Mindennapi szokásaink határozzák meg a lelki egészségünket, jóllétünk összetevői magunkban, az életmódunkban találhatók. Egyéni mérlegelés szerint, egyik ilyen összetevő lehet egy-egy kellemes séta, aminek a „lelke” a kikapcsolódás.

Közeli boltba gyalog mentem és kerülővel jöttem, amikor valahova mentem kényelmesen időben elindultam és akár egy szabad 10 percet is sétával töltöttem. Ha lehetőség adódott, akkor éltem vele és mentem erdei sétára is.

Eredményem: végül nem sikerült minden nap a kitűzött lépés szám, volt pár nap nagyon kevés, néhány nap pedig több lett, és átlagban sem lett meg. Mégis ahogy visszanéztem jó érzés volt, a célom elértem. Én a hidegben is ennyit sétáltam, sokkal többet, mint előtte, és még élményeket is szereztem. Sikereimen felbuzdulva, folytatom a séta kihívásom, bár februárban volt pár, nekem már túl hideg nap, akkor egyáltalán nem mentem, utána visszatértem a sétákhoz, az is lehet, hogy már az életmódom része.

Van egy kis kedvenc erdei köröm, nem sok, úgy 15 perc kényelmes séta. Sokszor mentem arra. Ugyan az a kör, kérdés csak annyi merre kezdek. Persze még az is, hogy egy kicsit tovább megyek, vagy sietek, milyen az idő? Az is más, ha pocsolya van, megnézem magam és a fákat, a víztükörben. Mennyire fázom, vagy kimelegszem? Kik jönnek szembe? Egyedül megyek, esetleg valaki velem sétál, többen is megyünk. Kicsit sötétedik, közben pedig alig telt el az idő. Negyed óra és mennyi fontos történés, és fontos nem történés.

Séta és meditáció

Rengeteg, nem természetes inger ér minket a nap folyamán, ami kihat a gondolkodásunkra is. Séta közben viszont kiszakadunk ebből és meditatívabb állapotba kerülünk. A kevés bejövő információ által jobban tudunk a részletekre figyelni, akár a környeztünkben, akár úgy, hogy ez bennünk, hogyan jelenik meg.

Mi van bennünk. Megérkezünk önmagunkhoz.

A séta és a szemlélődés kitisztít, rendeződnek a belső tartalmaink. Egységbe kerülünk magunkkal, és stabilizálódunk, jó alap egy olyan világban ahol rengeteg, nem természetes inger érhet minket a nap folyamán.

Kinek ajánlom a művészterápiát?

Mindenkinek!

Legjobb lenne, ha már az iskolában mindenkinek elérhető lenne. Azért nem gondolom, hogy az óvodában, mert a kisgyerekek művészi önkifejezési lehetőségei, főleg az iskolai előkészítés, fejlesztés miatt, megfelelő teret kapnak. Az iskolába lépve, már csak egy-egy rajz vagy énekóra marad, és itt is főleg a művészi képességek csiszolása a cél.

A lexikális tudás értékes, fontos, viszont az erről kapott bizonyítvány nem igazán fedi, egy iskolából kilépő fiatal teljességét. Majd elindul az életében, néhányan elég sima pályán haladnak, de sokan nehezen találják meg a helyüket a világban. Kifelé mutatott, igen megcsináltam, lehet belül egész más. Talán csak körök futása. Sokan várnak valamire, aztán valami másra, és másra, telik az idő és már nem is látják, hogy csak belesodródtak valamibe, ami mi is? Természetes, ha valaki, pici gyerekekkel szinte ki se lát abból, ami körül veszi, vagy egy új munkahelyen akar épp maximumot nyújtani, és sorolhatnánk. Ellehet veszni egy ideig abban, ami egyébként boldogít, előre visz. Éljük meg a szerepeinket, akarjunk jók lenni! Akarjunk magunkhoz is jók lenni, figyeljük a jeleket, meddig tart egy időszak és mikor kezdődik egy új.

Az élet folytonosságában mindig adódnak váltások, gyerekkorban a különböző intézményekbe járás, később pedig már a felnőtt élettel járó kapunyitás, munkahely találás, pár találás, család alapítás, ezek változása, növekedése, életközépi válság, klimax, üres fészek, nyugdíj kezdete, időskor megélése, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem, persze ez mindenkinek egyedi, sőt van ami többször kerül elő vagy egyszer se. Ekkor még nem is említettem a váratlan illetve befolyásolhatatlan kisebb-nagyobb eseményeket. Vagy amikor többféle alkalmazkodás egyszerre vagy kánonban van jelen.

Mit lehetne elengedni, hogy helyet adjunk valami újnak. Hogyan lehetne új egyensúlyt alkotni? Hogyan hozzunk ki a legjobbat?

Nagy segítség ilyenkor is a művészetterápia.

Eszközök segítségével feltérképezzük, azt a pozíciót ahol épp vagyunk, ráfókuszálunk a jelenre. Összeszedjük az erőforrásainkat, megnézzük mi az, ami éppen hasznos, ránézünk mi az, ami még kéne? Hátha épp a bőröndünk mélyén lapul, csak eddig nem láttunk rá. Megnézzük hova szeretnénk éppen eljutni, és belevágunk az utazásba.

Bár nem egy helyről megyünk és nem is egy a cél, mégis rengeteg a közös. Segítünk egymásnak a tapasztalatainkkal, felismeréseinkkel. Aki már járt arra elmeséli, milyen élmények érték, kivel ment, kivel menne szívesen, vagy akár egyedül? Esetleg észrevesszük, hogy egy szakaszon, ugyan abba az irányba megyünk. Együtt hajóra szálunk és egy jó beszélgetés végére észrevesszük, milyen jól haladtunk. Közben lehetsz szemlélő is az utazás során, passzivitás mellett belső aktivitás is jelen van, haladunk együtt. Lehet egy-egy felismerés kellemetlen, rájöhetünk, hogy régebben téves útbaigazítást kaptunk, vagy talán félre értelmeztük azt, és nem arra megyünk, ahova tartunk.

Mindenki életében vannak kanyarok, de ezek nem tévutak, ha felismerjük a benne rejlő lehetőségeket.

Kinek ajánlom a művészetterápiát?

Annak aki, változásra készül, vagy nagyon szeretne mást, de mégsem történik meg, épp átalakulóban van, megrekedt közben, már minden más és az új még nem alakult ki, vagy amikor már vannak új dolgok, amiket jól kéne bejáratni, a változás kincseit keresi, amikor épp újra fogalmazná magát, vagy amikor épp megpihen a csúcson, jól vállon veregeti magát.

A sikert és az elégedettséget éli meg. A nyugalom egyensúlyban van. Majd újra indítana valami újat, és figyeli a hívást… Tehát mindig van valami, ami miatt érdemes csoportban lenni. Az életünk haladásából legtöbbet akkor hozhatjuk ki, ha tudatosak vagyunk. A belső utazás által megalkothatjuk a magunk leg teljesebb, leg boldogabb énjét. Annyira vagyunk képesek sikeressé válni, amennyire képesek vagyunk önmagunkhoz visszatérni! A csoport olyan biztonságos hátteret ad, ahol szabadon megélhetjük a pillanatokat, kipróbálhatjuk magunkat új helyzetekben, külső rálátást adunk és kapunk. Itt az alkotás lágy ölelésével profi utazókká válhatunk, és eljuthatunk ahova vágyunk.

Virágzoom művészetterápia élményutazás, cél az önazonos, boldogító élet!