– teszi fel a kérdést Lippai László, amikor az egészség fogalmát nem csupán testi, hanem holisztikus és életmódbeli szinten is vizsgálja.
Ez a kérdés bennünk is gyakran megfogalmazódik: a hétköznapok forgatagában, a szokásokban, a feszültségek és az örömök váltakozásában hogyan találhatjuk meg azt az egyensúlyt, amit nemcsak túlélésként, hanem valódi jól-létként élhetünk meg?

A titok, hogy ez nem egyetlen tett, hanem az örömmel végzett szokások összessége, melynek ritmusa és rugalmassága teszi élővé és fenntarthatóvá. A hangsúly az egyéni súlypontok felismerésén van: mi ad számodra energiát, örömöt, kapcsolódást, megújulást – vagy éppen nyugalmat?

Ez a művészet – a saját életünk művészete – akkor kezd kibontakozni, amikor ráérzünk arra, hogyan tudunk összhangban lenni önmagunkkal.

A harmónia nem merev rend – hanem rugalmasság

A harmónia nem mozdulatlanság, nem steril rend. Az élet természetes velejárója a változás, a széthangolódás, a kiszámíthatatlan hullámzások jelenléte. Időnként váratlan „kavicsok” is bekerülhetnek a gépezetbe, máskor tudatosan bontjuk meg a megszokott struktúrát, hogy valami új szülessen.

Sokan a „harmóniára törekvést” összetévesztik a tökéletesség hajszolásával, amit túlzott kontroll és megfelelési kényszer hajt. A vágyott egyensúly helyett így egy befagyott működésmód alakul ki, ami könnyen önértékelési zavart is hozhat.
Gondolj csak a gyerekszobára: ahol mindig tökéletes rend van, ott nem lehet játszani – és tanulni is csak úgy lehet, ha előtte kipakoljuk, megmozdítjuk a dolgokat.

A legfontosabb készség a belső rugalmasság – vagyis az, hogy képesek legyünk alkalmazkodni az élet változásaihoz és rugalmasan kezelni a különböző helyzeteket.

Az élet sója

Az egyik legnagyobb kihívása ma az, hogy megtanuljunk jól megélni a vadságot, azt a bennünk élő ösztönös, szabad, vibráló részt, amely képes belemerülni a flow állapotába – ami valójában az élet sója. Ez az a részünk, amelyik mer nevetni, játszani, kockáztatni, hibázni, szenvedéllyel élni.

Ez a zabolátlan életöröm nem fékezhetetlen, hanem tápláló – lüktet benne az élet, a színek élénkek, az érzések elevenek. Ha nem elnyomni akarjuk, hanem megtanuljuk megfelelő keretek között megélni, akkor igazán jelen lehetünk az élet áramlásában.

Az élet teljességéhez hozzátartozik a megállás, a belassulás, teret adni a csendnek, – ahogyan a köztes tempóban is megszülethet az élet telítettsége. A lendület és a nyugalom nem egymás ellentétei, hanem az élet pulzálásának két ritmusa – mint a belégzés és a kilégzés.

Az önreflexió mint belső iránytű

A tudatos jelenlét, az érzéseink figyelése, a választásaink felismerése, és a bennünk zajló történések értelmezése alakít minket az élet művészeivé. Ez egy folytonos mozgás, újratanulás, finomhangolás.

A művészet lényege a ritmus, az arány, a dinamika – és ez ugyanúgy igaz az életünkre is.

Ha szeretnéd megtalálni a saját ritmusod, és kibontani azt az egyedi formát, amit csak te tudsz megélni, szeretettel várlak egyéni konzultáción vagy művészetterápiás csoportban.

🌿 Az élet művészete veled kezdődik.

Karácsony az év egyik legvarázslatosabb időszaka, amikor az összetartozás és a szeretet különleges pillanatait ünnepeljük. Az ünnepi rohanásban azonban könnyen elveszhet a lelki gazdagság, melyre igazából vágyunk. A művészetterápia lehetőséget kínál arra, hogy mélyebben átéljük ezt az időszakot és felidézzük azokat az érzéseket, amelyek valóban fontosak.

Ahogy felnőtté válunk, az ünnep varázsát mi teremtjük meg. Igyekszünk mindent tökéletessé tenni, akár az emlékeinkben megélt gyermekkorunk tökéletességét, vagy éppen azt, amire vágytunk, de nem tapasztaltunk meg. Azonban ebben a törekvésben könnyen túlvállalásokba eshetünk, és ez elvonja figyelmünket, az igazi lényegről. Persze lehet olyan helyzet, ami nem rajtunk múlik és kénytelenek vagyunk állni a ”sarat”, ilyenkor különösen fontos, hogy az öngondoskodás ne egy újabb kipipálandó teher legyen

Mitől lesz Jó a Karácsony

Az ünnep igazi öröme abban rejlik, hogy az ember valódi értékekkel gazdagodik és mélyebb élményeket tapasztal meg. Az ajándék maga az ünnep, mely az együttlét örömét és szeretetét hordozza. Ne felejtsük el az igazi ajándékokat, amik a szívünkből jönnek, és azokat az örömteli pillanatokat, amikor együtt vagyunk szeretteinkkel.

Értékes együttlét

Ebben az időszakban különösen értékes az együttlét. Remek lehetőség arra, hogy mélyebben megélhessük az ünnepi hangulatot, egy közös alkotás, teázás, séta, zenehallgatás vagy valakivel elmenni egy érdekes előadásra.

Az ajándékozás valóban egy különleges lehetőség arra, hogy kifejezzük szeretetünket és figyelmünket mások iránt és örömet szerezzünk másoknak. A kulcs ahhoz, hogy az ajándék ne teher és kötelezettség, hanem valóban értékes legyen, az, hogy szívünkből adjuk. Figyelembe véve a lehetőségeinket, a másik szükségleteit és vágyait. Ez lehet épp egy jól megválasztott tárgy, élmény, vagy akár egy apró figyelmesség is.

Az ajándékozás varázsa az érzelmekben és az ajándék mögötti figyelemben rejlik.

Kreatív Ajándékozás és Művészetterápia

Az ajándékozás lehetőséget ad kreativitásunk kibontakoztatására. Olyan ajándékokat lehet kitalálni vagy elkészíteni, ami az illető érdeklődésére és személyiségére reflektálnak, így valódi örömforrás lesz. Érdemes kipróbálni az ajándék készítést. Az egyedi alkotások személyesek, mivel azokat a szívből jövő kreativitással, szeretettel alkottuk, és nagyon értékesek. Emellett az ajándékok készítése is örömet okoz.

Közös alkotás is lehet az ajándék, ha a másik fél is nyitott. Ez lehet bármilyen közös alkotás, akár egy recept közös elkészítése is. Ha valami aktuálisra vágyunk, klasszikus módon karácsonyi díszeket, dekorációkat és mézeskalácsot is készíthetünk. Az együtt létrehozott alkotás magában hordozza az elkészítés örömét, és felidézi a közös élményeket is.

Az ajándék lehet kreatív eszköz is, amivel az ajándékozott szabadon kifejezheti és megélheti a kreativitását. Ez nem csupán egy tárgy, hanem inspiráció és lehetőség az önkifejezésre, valamint emlékezetes élmények megteremtésére az ajándékozott számára.

Karácsonyi művészetterápiás írás gyakorlatok

Az ünnepi időszakban különleges gyakorlat lehet a karácsonyi vers vagy naplóírás. Versek és naplóírás segítségével lehetőség nyílik az érzelmek kifejezésére, a vágyak megfogalmazására és az ünnepi hangulatok mélyebb megélése. Ez az alkotó folyamat egyfajta terápia, ahol a szavak segítségével lehetőség nyílik a belső érzések kifejezésére és megértésére.

Az adventi időszak a bennünk lévő új lehetőségekre való várakozás ideje, és egyben az előző időszaktól, az eddigi önazonosságunktól való búcsúzás ideje is. A lelki üzenetek megfogalmazásában segíthet a művészetterápia, például egy irodalomterápiás írás gyakorlat, ezzel könnyedebben megszülethet, a bennünk várakozó lelki fény.

Az írásnak ezt kedvelt módját is érdemes kipróbálni, amiből mostanra Kimberly aktuális verzióját ajánlom.

Karácsonyi ihlet, a kreativitás beindításához. A pontozott részre bármilyen hosszú személyes szöveg kerülhet.

Lassan itt a karácsony!

Az évnek ebben az időszakában mindig ……………….………. .

………….. illata, visszaidézi …………………………….…. emlékeit.

Amikor az elmúlt évre gondolok, …………………………………. .

Büszke vagyok magamra, mert …………………………………….. .

Ebben az adventi időszakban a legnagyobb szükségem,

arra van, hogy …………………………………………….……………….. .

Karácsonyi kívánságom ……………………………………………….. .

Legyen ez az időszak szívet melengető és varázslatos számotokra!

Miért vágyunk az alkotásra? Az alkotás kikapcsol, jelenbe hív, megélhető általa a felfedezés öröme, olyan kreatív érzés, amivel új valóságba léphetünk be. Alkotással olyan bennünk lévő tartalmakat is megjeleníthetünk, akár „megtisztíthatunk”, amire máshogy nem lenne lehetőség. Miközben létrehozunk valami újat, megtapasztalhatjuk flow-élmény különleges állapotát.

Az önkifejezés alkotáson keresztül egyszerű és természetes folyamat, már a beszéd megtanulása előtt is használjuk ezt a képességet. Ha nincsenek teljesíthetetlen elvárások, elmélyült állapotban alkothatunk, ahol a teljes figyelmet kap a folyamat, így megélhetjük a sikert, az örömteli feltöltődést. Valamilyen áramlat élmény szinte minden alkotás során keletkezik, ami a pillanat élménye mellett, hosszútávon személyiségfejlődést is eredményez. Az alkotás minden aspektusával együtt, emberi alapszükséglet.

Semmilyen művészi képesség vagy jártasság nem szükséges, sőt nem is cél szépet alkotni, mégis minden alkotás „lélekkel teli” nagyon egyedi, különleges, és ott abban az adott helyzetben a lehető legtöbbet adja.

Az alkotás témái között fontos szerepet kap a természetet, melyben egyszerre van jelen az állandóság és a változás. A ciklikusság és az állandóság, a külső hatásokhoz való alkalmazkodásban ad biztonságot. A természet örök változása áramlásban tart minket is. A természettel való változás elevenen tartja a lelket, és segít a folyamataink megélésében.

„Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk mélyebb megismerését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szálakkal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk.”

C. G. Jung

Te, hogy állsz a változáshoz?

Van olyan, amin – már régóta – szeretnél változtatni, de nem megy?

Hiába ismertek az elméletek, a változás ettől nem történik meg. Van, aki szeretne többet mozogni, egészségesebben táplálkozni, többet inni, eleget aludni, megteremteni a munka magánélet egyensúlyát, és még sorolhatnánk, majd jön a sok de – nincs időm, fáradt vagyok, most nem jó és egyéb valós kifogások. Ez persze kifáradáshoz vezet, további halogatást, túlvállalást, túlhajszolást eredményez.

A városi létben, kevésbé markáns az évszakok váltakozása, az épített környezetre inkább az állandóság jellemző, és az állagmegóvás, illetve az ember által létrehozott általában gyors változások.

A természet kevésbé érzékelhető a városban, persze vannak fák, láthatjuk, hogy télen lombkorona nélkül pihennek, nem olyan virágosak a terek és parkok, majd idővel rácsodálkozunk, hogy megindul az új élet, folytatódik a körforgás. Kisebb részben, másképp, de a városban is van mód a természet megfigyelésére, akár az épített és a természetes környezet együttesét figyelemmel kisérve. Természetesen, jó lehetőség egy-egy erdei, vagy más természeti környezetben kirándulást tenni, és bármilyen természetkapcsolatos programon részt venni. A természet helyszínt adhat a művészetterápiának is.

Egységben a természettel

A természettel való egység az önmagunkon való túllépést is szolgálja, kapcsolódhatunk általa a magasabb rendű rendhez – a teljességhez, az univerzum működéséhez, a harmóniához, – ami

biztosítja az egészség megőrzéséhez is szükséges folyamatos lelki áramlást. A kozmikus tudattal megérintődés a személyiségben elindítja a kreatív folyamatokat.

A természeti táj köztudottan megnyugtató, lazító, valamint új perspektívát is adhat. Ugyan akkor a természet eszköz is az érzelmek kifejezésére és a lelki élet ábrázolásra. Művészetterápiás attitűddel szinte bármit használhatunk eszközként, a természet egyik igen kedvelt és fontos téma. Hiszen a természetbeágyazottságunk felismerésével közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is. A természet olyan erőforrássá válhat, mely nem csak regenerál, hanem kitágítja az énhatárokat, és kifejezetten inspiráló hatású.

Művészetterápia

A művészetterápia által elindul a külső és belső kommunikáció, a megfigyelt és megalkotott képek, támogatják a lelki dinamika újra szerveződését, a természetes belső áramlást. Az alkotásban is megjelenik az állandóság és a változás. Amikor megkapjuk az alkotó felület, mondjuk egy fehér lapot, majd valamit elindíthatunk, kipróbálhatjuk mi is történne, ha – az életben – elkezdenénk valamit tiszta lappal. Megjelenik az első koncepció, megfigyelhetjük az alkotási folyamat sorrendjét, mi elsődleges, mit mi idéz elő. 

Az egész folyamat során megjelennek attitűdök érzések. Egyszer csak megjelenik a késztetés az alkotó folyamat befejezésére, megfigyelhetjük önmagunkban, mikor érezzük, hogy valami lezárásnak eljött az ideje. Ezt szintlépésnek is megélhetjük, hiszen új funkciója lesz az alkotásnak. 

Az eredményre kívülről, mi magunk is ránézhetünk. A csoporttagok pedig az alkotáson keresztül, teljes őszinteséggel, ítélkezés mentesen adnak visszajelzést és világítanak rá az erősségeinkre. Mivel ezek belső saját értékek, érhető és használható erőforrásként működnek tovább. A megbeszélés önmagunk, és kapcsolataink megértését is támogatja.

Az alkotás folyamata valami új létrehozása, olyan dolog megalkotása, amire nincsenek meglévő klisék, ez elősegíti a hétköznapi kontextusból való kilépést, a megszokott sémák helyett, új kreatív megoldások alkalmazását. Az új vagy felismert képesség, az elakadt életproblémák, szelíd tovább lendítésére is megoldást adhat.

Művészet és teremtés

Legyen itt egy kis betekintés Mitrovics gondolataiból a művészetről: Az emberi lélekben gyökerezik a szellem magasabb rendű kifejezése, maga a művészet. A lelkiséget állandó aktivitás jellemzi, ezt olyan területen, tudja megélni, mint a művészet, ahol nem akadályozzák gátlások, és az ember felszabadul. Művész számára az élet olyan anyagot nyújt, melyet szabadon alakíthat, és alkothat újjá. A művészet által az ember, a maga épülésére, és örömére újjáteremti a világot, a saját törvényszerűségei alapján, anélkül, hogy meghamísítaná. A művészet a természetvalósággal is egybevág. Az embert örök törvény elszakíthatatlan kötelékkel fűzi a természethez, melynek ő maga is szerves alkotó eleme. Életközösség áll fönn az emberi és a kozmikus élet között is, és nem csak testi, lelki élete is függ a kozmikus hatásoktól. A műalkotás egységes egész, az eszme ennek az egységnek, belső magnak a képviselője. Az ember saját lelke a művészben nyilatkozik meg legteljesebben.

Természetes áramlás

Művészetterápiás foglalkozáson, beltérben is megjelenhet a természet, például, kollázs „alapanyagként” is, sokszor hívjuk be a természet képeit. Megfigyeljük és megalkotjuk, vagy még gyakrabban emlékezből megalkotjuk, amit láttunk vagy gondolunk róla, és ez nem azt jelenti, hogy fotószerű másokat kellene alkotni, a „művész” – és minden ember művész – saját egyedi módján alkotja meg a világot.

Megfigyelhetjük mit, és hogyan változtattunk, hogy a valóság a „miénk” legyen, elérhetővé váljon a flow érzés. Mit veszünk el, mit teszünk hozzá és mit tartunk meg úgy, ahogy van. Esetleg, mi az a kis módosítás, ami által már komfortossá válik a világ. A művészetterápiás technikák közben kipróbált új megoldások az életben is működtethetők. A külső és a belső világ összhangja, hozzásegít a harmonikus élethez. Így megtehetünk önmagunkért és környezetünkért, sok „apró”, viszont lényeges és örömteli lépést!