Anya vagy, nem vagy egyedül! 1. rész

Közösségi Őserő

Boldizsár Ildikótól hallottam, hogy a homo sapiens úgy tudott túlélni és Föld urává lenni, hogy rendelkezett a történetmondás képességével. Újszerűen gondolkodott, megértette azt, amivel találkozott és tovább tudta adni, pl. azt, hogy mi ehető, mit kell tenni baj esetén, hogyan védjék meg magukat. Mégis mi volt a legjelentősebb evolúciós előny? A legfontosabb előny a társas kapcsolódás volt, a figyelem, a közösség, közös tudás, közösségi erő. Az információ átadást és megőrzést a barlangrajzok segítették, a közösségi eseményeknek védelmi célja is volt. Ezek az ősi tevékenységek hasonlóak, mint a mai művészetterápia.

Közösségben lenni, alkotni jó, segít jobb Édesanyává válni, jól megélni az Anyaságot úgy, hogy közben fontos teret kap az is, hogy milyen más szerepeink vannak. Ezeket, hogyan tudjuk jól működtetni, megélni. Olyan kérdésekre kapunk választ, mint: Hogyan lehetek egyszerre pl. jó Anya, Feleség, Szervező, és bármi, ami fontos, úgy, hogy jól is érzem magam.

Női bölcsesség

Mivel az emberek történelem során folyamatosan közösségekben éltek, ez jelentette a túlélést, aki nehezebb helyzetben volt kisegítették, mindenki tudta, hogy számíthat a közösségre, ez evolúciósan kódolódott. A közösségben, az együtt levés és az együtt gondoskodás adta az erőt, nem kellett külön megküzdeni. Mindenkinek van olyan képessége, amiben nem túl jó, és van amiben nagyon jó.

Csoportban a gyengeségeink terén támogatást kapunk, az erősségeinkből pedig további erőt nyerünk. Anyák régebben nem voltak magukra hagyva, persze nem akarom túl idealizálni, nyilván ez sok alkalmazkodással is járt, és voltak, akik erkölcsi okokból vagy akár tévedésből is perifériára szorulhattak, de nem ez volt a jellemző, hanem az összetartás. A csoport érdeke legalább olyan fontos volt, vagy fontosabb, mint az egyéni érdek és ez hosszútávon rengeteg előnyt jelentett, egész életen át, a csoport minden tagjainak. Eddigi korokban példa nélküli a mostani jellemző nukleáris család modell, az elválasztottság, és ezt az utóbbi pár év eseményei még szélsőségesebb helyzetbe, teljes elszigetelődésbe sodorták a szűk családokat. Általános ma a kiszámíthatatlanság, állandósult a krónikus stressz, egy alattomos feszült állapot, az információk bizonytalansága, ezért nőtt bizalmatlanság is. Ma az anyák nem tudják megszerezni a tudást más anyáktól. Könyvekből, internetről főleg a gyerekek fejlődéséről, fizikai szükségleteinek kielégítéséről lehet tájékozódni, de a szülők érzelmi és lelki szükségleteiről már nem kapunk értékes ismereteket. A kialvatlanságra nem lehet felkészülni, a rengeteg érzésre ami megjelenik, nem láthatunk rá előre, milyenek leszünk mint férj és feleség miközben a nap nagy részében az anyaság és apaság, a család fenntartása a hangsúlyos, ezeket csak tapasztalni lehet.

Ebben segítettek régen a közösségek, voltak az anyák, azok anyái és így tovább, a női tudás birtokosai, és voltak, akik épp pár lépéssel jártak előrébb, és fiatalok is, ez teljes körű tudást adott. Régóta bevált bölcs iránymutatás, és mellette az aktuális helyzetre épülő friss praktikus megoldások, teljes tudásában éltek. Használták és egészítették ki az övékkel, hogy éljenek vele és tovább adják.

Folytatás következik…