Anya vagy, nem vagy egyedül
Személyes történetem
Régi álmom egy Anya csoport. Létrehozni jó közösséget, ahol meg tudjuk beszélni, mi van velünk, hogy vagyunk épp az Anyaságban. Biztonságos térben, megértő, hasonló helyzetben levőkkel beszélgetni, és segítségül hívni a művészetterápiát, hogy ez mély és tartalmas legyen.
Az Anyák életében sorsdöntő lehet egy ilyen lehetőség. Személyes történetem mesélem el, miért is fontos ennyire. Egy mozgalmas életből csöppentem az ötödik gyerekünkkel a babázásba. Csodás és új kihívásokkal teli időszak indult, mint az első néggyel is. A nagyok ekkor már szinte felnőtté váltak, teljesen másféle támogatást igényeltek, én szabadon intézhettem a dolgaimat, többféle táncra jártam, jógáztam, tartottam művészetterápiás és hastánc csoportokat, tanultam, eljártunk a barátokkal is.
Ezt az életet nagyon nem akartam elengedni, ezért a kicsivel is mentünk szinte minden nap, többféle babás mozgásos órára, ringatóra. Nagyon élvezem. Majd egyre többször lettünk betegek, elfáradtam, és leépítettem a programokat. Barátainkkal is egyre kevesebbet találkoztunk. Én olyan típus vagyok, aki nem bírja sokáig a bezártságot.
Anyaság
Nálunk a szűk család 7 fő, mégis az Anyasággal egyedül maradtam. Befelé fordultam, elkezdtem távolodni, nem is akartam találkozni másokkal, akkor mentünk a játszótérre, amikor a kicsik délután szunyókálnak. Nem akartam kapcsolódni, szuper anyákkal beszélni, hiába volt nálam az 5. gyerek aduász.
Próbáltam a régi feltöltő technikáimat, nem ment, vagy nem lett jobb. A családom nagyon fontos megtartó erő, akkor is jó volt velük. Nehéz volt belátni, de tudtam, hogy segítséget kell kérnem, nem csak magam, hanem a családom miatt is, ez motivált.
Anyaság és művészetterápia
Ekkor kerestem meg egy művészetterapeuta kollégát, akivel egy iskolában végeztünk, de nem ismertem személyesen. Bár eleinte úgy tűnt lassan haladok előre, mégis idővel jobb lett, már láttam az alagút végét, nagyon hálás vagyok minden szaváért. Ekkor jött a pandémia, a teljes bezárás, de én már olyan fegyverekkel és védelemmel vérteződtem addigra föl, amin nem fogott. Sőt én már rutinos voltam és úgy éreztem, hogy kinyílt a világ, hiszen számos dolog online is elérhető lett. Beiratkoztam mesterképzésre, tanfolyamokra, elkezdtem én is csoportokat tartani online. Persze sok nehézséggel meg kellett akkor küzdeni nekem is, és még mindig tart az előre kiszámíthatatlan korlátokkal teli időszak, mégis úgy érzem, hogy megtudom oldani, hiszen már megvannak a megoldási kulcsaim, csak használnom kell.
Tökéletes anya?
Nem mondom, hogy már tökéletes Anya vagyok, mert nem is igaz, és nem is cél, az Anyaság egy életen át tartó személyiség fejlődés, vannak benne állomások, rövid pihenők, mindig másképp lehet elég jó Anyának lenni. Már tudom, hogy belekerülni a nehéz helyzetbe és kikerülni is idő. Nem bánom, mert hatalmas tudást, bölcsességet adott, jobb segítővé tett. Viszont akit csak tudok küldetésemnek érzem, hogy megóvjam.
Amikor látható, hogy rossz az irány, lehet újat keresni, amikor már nagyon elmentünk, akkor is van megoldás, külső segítővel, a csoport erejével könnyebb, gyorsabb, és lehet előre begyűjteni a tapasztalatokat, hogy tudjuk, merre akarunk menni. Amikor Anya jól van, a családnak is jó, ezért különösen fontosnak tartom, hogy rendben legyen az Édesanyák lelki egészsége, hogy harmonikusabb kapcsolatba kerüljön önmagával és ezáltal, a környezetével is, így boldogan élhesse meg az Anyaságot. Nálam most ért be, hogy a sok tanulással és személyes tapasztalással szerzett kincseimet tovább adjam. Anyakörben jobban megértheted magad, felvérteződhetsz a kihívásokra, megalkothatod a magad és családod jóllétét!
Közösségi Őserő
Boldizsár Ildikótól hallottam, hogy a homo sapiens úgy tudott túlélni és Föld urává lenni, hogy rendelkezett a történetmondás képességével. Újszerűen gondolkodott, megértette azt, amivel találkozott és tovább tudta adni, pl. azt, hogy mi ehető, mit kell tenni baj esetén, hogyan védjék meg magukat. Mégis mi volt a legjelentősebb evolúciós előny? A legfontosabb előny a társas kapcsolódás volt, a figyelem, a közösség, közös tudás, közösségi erő. Az információ átadást és megőrzést a barlangrajzok segítették, a közösségi eseményeknek védelmi célja is volt. Ezek az ősi tevékenységek hasonlóak, mint a mai művészetterápia.
Közösségben lenni, alkotni jó, segít jobb Édesanyává válni, jól megélni az Anyaságot úgy, hogy közben fontos teret kap az is, hogy milyen más szerepeink vannak. Ezeket, hogyan tudjuk jól működtetni, megélni. Olyan kérdésekre kapunk választ, mint: Hogyan lehetek egyszerre pl. jó Anya, Feleség, Szervező, és bármi, ami fontos, úgy, hogy jól is érzem magam.
Női bölcsesség
Mivel az emberek történelem során folyamatosan közösségekben éltek, ez jelentette a túlélést, aki nehezebb helyzetben volt kisegítették, mindenki tudta, hogy számíthat a közösségre, ez evolúciósan kódolódott. A közösségben, az együtt levés és az együtt gondoskodás adta az erőt, nem kellett külön megküzdeni. Mindenkinek van olyan képessége, amiben nem túl jó, és van amiben nagyon jó.
Csoportban a gyengeségeink terén támogatást kapunk, az erősségeinkből pedig további erőt nyerünk. Anyák régebben nem voltak magukra hagyva, persze nem akarom túl idealizálni, nyilván ez sok alkalmazkodással is járt, és voltak, akik erkölcsi okokból vagy akár tévedésből is perifériára szorulhattak, de nem ez volt a jellemző, hanem az összetartás. A csoport érdeke legalább olyan fontos volt, vagy fontosabb, mint az egyéni érdek és ez hosszútávon rengeteg előnyt jelentett, egész életen át, a csoport minden tagjainak. Eddigi korokban példa nélküli a mostani jellemző nukleáris család modell, az elválasztottság, és ezt az utóbbi pár év eseményei még szélsőségesebb helyzetbe, teljes elszigetelődésbe sodorták a szűk családokat. Általános ma a kiszámíthatatlanság, állandósult a krónikus stressz, egy alattomos feszült állapot, az információk bizonytalansága, ezért nőtt bizalmatlanság is. Ma az anyák nem tudják megszerezni a tudást más anyáktól. Könyvekből, internetről főleg a gyerekek fejlődéséről, fizikai szükségleteinek kielégítéséről lehet tájékozódni, de a szülők érzelmi és lelki szükségleteiről már nem kapunk értékes ismereteket. A kialvatlanságra nem lehet felkészülni, a rengeteg érzésre ami megjelenik, nem láthatunk rá előre, milyenek leszünk mint férj és feleség miközben a nap nagy részében az anyaság és apaság, a család fenntartása a hangsúlyos, ezeket csak tapasztalni lehet.
Ebben segítettek régen a közösségek, voltak az anyák, azok anyái és így tovább, a női tudás birtokosai, és voltak, akik épp pár lépéssel jártak előrébb, és fiatalok is, ez teljes körű tudást adott. Régóta bevált bölcs iránymutatás, és mellette az aktuális helyzetre épülő friss praktikus megoldások, teljes tudásában éltek. Használták és egészítették ki az övékkel, hogy éljenek vele és tovább adják.
Folytatás következik…
Várlak
Alkoss
Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz
Alkoss