Miért vágyunk az alkotásra? Az alkotás kikapcsol, jelenbe hív, megélhető általa a felfedezés öröme, olyan kreatív érzés, amivel új valóságba léphetünk be. Alkotással olyan bennünk lévő tartalmakat is megjeleníthetünk, akár „megtisztíthatunk”, amire máshogy nem lenne lehetőség. Miközben létrehozunk valami újat, megtapasztalhatjuk flow-élmény különleges állapotát.

Az önkifejezés alkotáson keresztül egyszerű és természetes folyamat, már a beszéd megtanulása előtt is használjuk ezt a képességet. Ha nincsenek teljesíthetetlen elvárások, elmélyült állapotban alkothatunk, ahol a teljes figyelmet kap a folyamat, így megélhetjük a sikert, az örömteli feltöltődést. Valamilyen áramlat élmény szinte minden alkotás során keletkezik, ami a pillanat élménye mellett, hosszútávon személyiségfejlődést is eredményez. Az alkotás minden aspektusával együtt, emberi alapszükséglet.

Semmilyen művészi képesség vagy jártasság nem szükséges, sőt nem is cél szépet alkotni, mégis minden alkotás „lélekkel teli” nagyon egyedi, különleges, és ott abban az adott helyzetben a lehető legtöbbet adja.

Az alkotás témái között fontos szerepet kap a természetet, melyben egyszerre van jelen az állandóság és a változás. A ciklikusság és az állandóság, a külső hatásokhoz való alkalmazkodásban ad biztonságot. A természet örök változása áramlásban tart minket is. A természettel való változás elevenen tartja a lelket, és segít a folyamataink megélésében.

„Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk mélyebb megismerését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szálakkal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk.”

C. G. Jung

Te, hogy állsz a változáshoz?

Van olyan, amin – már régóta – szeretnél változtatni, de nem megy?

Hiába ismertek az elméletek, a változás ettől nem történik meg. Van, aki szeretne többet mozogni, egészségesebben táplálkozni, többet inni, eleget aludni, megteremteni a munka magánélet egyensúlyát, és még sorolhatnánk, majd jön a sok de – nincs időm, fáradt vagyok, most nem jó és egyéb valós kifogások. Ez persze kifáradáshoz vezet, további halogatást, túlvállalást, túlhajszolást eredményez.

A városi létben, kevésbé markáns az évszakok váltakozása, az épített környezetre inkább az állandóság jellemző, és az állagmegóvás, illetve az ember által létrehozott általában gyors változások.

A természet kevésbé érzékelhető a városban, persze vannak fák, láthatjuk, hogy télen lombkorona nélkül pihennek, nem olyan virágosak a terek és parkok, majd idővel rácsodálkozunk, hogy megindul az új élet, folytatódik a körforgás. Kisebb részben, másképp, de a városban is van mód a természet megfigyelésére, akár az épített és a természetes környezet együttesét figyelemmel kisérve. Természetesen, jó lehetőség egy-egy erdei, vagy más természeti környezetben kirándulást tenni, és bármilyen természetkapcsolatos programon részt venni. A természet helyszínt adhat a művészetterápiának is.

Egységben a természettel

A természettel való egység az önmagunkon való túllépést is szolgálja, kapcsolódhatunk általa a magasabb rendű rendhez – a teljességhez, az univerzum működéséhez, a harmóniához, – ami

biztosítja az egészség megőrzéséhez is szükséges folyamatos lelki áramlást. A kozmikus tudattal megérintődés a személyiségben elindítja a kreatív folyamatokat.

A természeti táj köztudottan megnyugtató, lazító, valamint új perspektívát is adhat. Ugyan akkor a természet eszköz is az érzelmek kifejezésére és a lelki élet ábrázolásra. Művészetterápiás attitűddel szinte bármit használhatunk eszközként, a természet egyik igen kedvelt és fontos téma. Hiszen a természetbeágyazottságunk felismerésével közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is. A természet olyan erőforrássá válhat, mely nem csak regenerál, hanem kitágítja az énhatárokat, és kifejezetten inspiráló hatású.

Művészetterápia

A művészetterápia által elindul a külső és belső kommunikáció, a megfigyelt és megalkotott képek, támogatják a lelki dinamika újra szerveződését, a természetes belső áramlást. Az alkotásban is megjelenik az állandóság és a változás. Amikor megkapjuk az alkotó felület, mondjuk egy fehér lapot, majd valamit elindíthatunk, kipróbálhatjuk mi is történne, ha – az életben – elkezdenénk valamit tiszta lappal. Megjelenik az első koncepció, megfigyelhetjük az alkotási folyamat sorrendjét, mi elsődleges, mit mi idéz elő. 

Az egész folyamat során megjelennek attitűdök érzések. Egyszer csak megjelenik a késztetés az alkotó folyamat befejezésére, megfigyelhetjük önmagunkban, mikor érezzük, hogy valami lezárásnak eljött az ideje. Ezt szintlépésnek is megélhetjük, hiszen új funkciója lesz az alkotásnak. 

Az eredményre kívülről, mi magunk is ránézhetünk. A csoporttagok pedig az alkotáson keresztül, teljes őszinteséggel, ítélkezés mentesen adnak visszajelzést és világítanak rá az erősségeinkre. Mivel ezek belső saját értékek, érhető és használható erőforrásként működnek tovább. A megbeszélés önmagunk, és kapcsolataink megértését is támogatja.

Az alkotás folyamata valami új létrehozása, olyan dolog megalkotása, amire nincsenek meglévő klisék, ez elősegíti a hétköznapi kontextusból való kilépést, a megszokott sémák helyett, új kreatív megoldások alkalmazását. Az új vagy felismert képesség, az elakadt életproblémák, szelíd tovább lendítésére is megoldást adhat.

Művészet és teremtés

Legyen itt egy kis betekintés Mitrovics gondolataiból a művészetről: Az emberi lélekben gyökerezik a szellem magasabb rendű kifejezése, maga a művészet. A lelkiséget állandó aktivitás jellemzi, ezt olyan területen, tudja megélni, mint a művészet, ahol nem akadályozzák gátlások, és az ember felszabadul. Művész számára az élet olyan anyagot nyújt, melyet szabadon alakíthat, és alkothat újjá. A művészet által az ember, a maga épülésére, és örömére újjáteremti a világot, a saját törvényszerűségei alapján, anélkül, hogy meghamísítaná. A művészet a természetvalósággal is egybevág. Az embert örök törvény elszakíthatatlan kötelékkel fűzi a természethez, melynek ő maga is szerves alkotó eleme. Életközösség áll fönn az emberi és a kozmikus élet között is, és nem csak testi, lelki élete is függ a kozmikus hatásoktól. A műalkotás egységes egész, az eszme ennek az egységnek, belső magnak a képviselője. Az ember saját lelke a művészben nyilatkozik meg legteljesebben.

Természetes áramlás

Művészetterápiás foglalkozáson, beltérben is megjelenhet a természet, például, kollázs „alapanyagként” is, sokszor hívjuk be a természet képeit. Megfigyeljük és megalkotjuk, vagy még gyakrabban emlékezből megalkotjuk, amit láttunk vagy gondolunk róla, és ez nem azt jelenti, hogy fotószerű másokat kellene alkotni, a „művész” – és minden ember művész – saját egyedi módján alkotja meg a világot.

Megfigyelhetjük mit, és hogyan változtattunk, hogy a valóság a „miénk” legyen, elérhetővé váljon a flow érzés. Mit veszünk el, mit teszünk hozzá és mit tartunk meg úgy, ahogy van. Esetleg, mi az a kis módosítás, ami által már komfortossá válik a világ. A művészetterápiás technikák közben kipróbált új megoldások az életben is működtethetők. A külső és a belső világ összhangja, hozzásegít a harmonikus élethez. Így megtehetünk önmagunkért és környezetünkért, sok „apró”, viszont lényeges és örömteli lépést!