Hogyan lettem művészetterapeuta?

A Női váltóban Párdi Petra írónővel és művészetterapeutával beszélgettem a hivatásomról, a családomról, arról hogyan is lettem művészetterapeuta.

Meséltem kicsit a gyerekkoromról; egy „véltlen folytán” sport osztályba jártam, itt kötelező volt délután is sportolni. Az RSG-t (ma RG) választottam. Amikor egész kicsi voltam, egy fellépésre készültünk, úgy adódott, hogy egyedül maradtam a színpadnál, szinte teljesen sötét volt, és megszólalt a The Wall. Ott álltam és lelkiszemeim előtt, a zene hatására csodás képek elevenedtek meg, közben belülről a testemben is éreztem a zene hívását. Ez egy olyan élmény volt, amitől elkezdtem gyakrabban önmagam örömére táncolni, vagy éppen kitáncolni magamból azt, aminek máshol nem lehetett tere. Ekkor koreográfus szerettem volna lenni, vagy táncos. Nagyon érdekelt a lélek is. Nekem is – mint sok más sebzett gyógyítónak – az élet kínálta, hogy terapeuta legyek, akkori terveim szerint, pszichológus.

Szerettem rajzolni, alkotni. Édesanyám régiség üzletében segítettem, kis ráhatással, ékszerbecsüs tanulmányokba fogtam, és egy keramikusnál is dolgoztam.

A szakmai életutam nagyon kanyargósan indult. Egyszerre akartam – akkor épp még – kertészetet tanulni, karriert építeni, szuper nagycsaládos anya lenni. Sok nehézségen, visszautasításon, megoldáskeresésen vagyok túl. Sokszor egyedül voltam a problémáimmal. Közben igyekeztem magabiztos maradni, vagy legalább úgy tűnni, hátha én is elhiszem. A munkaerőpiacon kisgyerekes anyaként nagyon nehezen tudtam elhelyezkedni. A művészetterápiával bő 10 éve az andragógia szakdolgozatom megírása közben kerültem szorosabb kapcsoltba. Elindultak a csoportjaim is, majd újabb „kanyart” hozott az életem, megszületett az ötödik csodánk. Később a covid lelki nehézségei miatt kezdtem újra csoportot tartani. Akkor még minden gyerek itthon lakott, a kollégiumok is bezártak. Azóta már újra sok minden átrendeződött, a nagyobb gyerekek felnőttek, a kicsi óvodás lett, én is alakulok az új helyzetben. Újra tudok többet foglalkozni a munkámmal, persze ehhez a férjem és sokszor a gyerekek együttműködése is szükséges. A művészetterápia által könnyebb kreatív megoldásokat is találni, ez nekem épp olyan hasznos, mint másoknak. Most úgy érzem, ebben a hullámzásban, kialakult egy dinamikus egyensúly, ebben fontos szerepe van annak, hogy szeretem a munkám, látom, hogy hasznos, és úgy gondolom, a helyemen vagyok.

Mondhatom, hogy már fiatalon eldőlt, hogy művészetterapeuta legyek, mégis hosszú idő és kacskaringós út – ami nem kitérő, hanem mind fontos, részemmé vált tapasztalat – vezetett a mostani hivatásomhoz. Az interjúban mesélek arról is, hogyan kapcsolódhatott ehhez a kertészmérnök énem is.

A teljes cikk itt található: Női váltó

A képeket Beregszászi Barbara készítette a Cosmic Latte szalonirodában. Aki szívesen kipróbálná a művészetterápiát, személyesen itt és más helyszínen is találkozunk, valamint online a Zoom felületén, egyéni vagy csoportos művészetterápiás beszélgetéseken.