Érintés

Érintés

„Az érintés ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek.”
– ismeretlen szerző

Az érintés mint emberi szükséglet

Az érintés az egyik legősibb kommunikációs forma. Mielőtt beszélni tanulnánk, már tudjuk, milyen megnyugtató egy simítás, milyen biztonságot ad egy ölelés. Testünk emlékszik az érintésekre – a gyengédségre éppúgy, mint a hiányra.

A mai, gyakran túlterhelt és elszigetelt világunkban azonban ez az alapvető emberi kapcsolódás egyre ritkábban jelenik meg a mindennapjainkban

Komplex művészetterápia egyik módszere kifejezetten a testtel dolgozik, de nem csak mozgásos művészetterápiával élhetjük át az érintés élményét, hanem amikor festéket simítunk egy vászonra, agyagot formázunk, ceruzával árnyékolunk, valóságosan is kapcsolatba lépünk: az anyaggal, az élményeinkkel, a testünkkel és a lelkünkkel. A folyamatban benne rejlik a gyógyító érintés: nem kell jól csinálni, csak megengedni, hogy megtörténjen.

A lelki érintés ereje

De az érintés nem mindig fizikai.
A terápiás térben az is érintés, ha:

• valaki figyel ránk ítélkezés nélkül,
• ha együtt hallgat velünk egy nehéz pillanatban,
• vagy ha együtt örül egy apró felismerésnek.

Ezek az „érintések” éppolyan valóságosak, mint egy ölelés. Gyakran ezek hozzák el az első valódi kapcsolódást hosszú idő után.

Visszatalálás önmagunkhoz

Sokszor nem is tudatosul bennünk, mennyire vágyunk egy őszinte kapcsolódásra. Egy beszélgetésre, ahol nem kell szerepet játszani. Egy ölelésre, ami nem követel semmit. Egy alkotásra, ahol a „hogyan” helyett a „miért” a fontos.

A művészetben és a terápiás folyamatban újra megtanulhatjuk, mit jelent érezni – és érinteni.

Engedd meg magadnak az érintést

Ha úgy érzed, régóta nem érintett meg semmi – sem egy élmény, sem egy szó, sem egy kéz –, adj magadnak esélyt a kapcsolódásra.
A művészetterápia nem oldja meg helyetted az életed kérdéseit, de lehetőséget ad arra, hogy újra megtaláld a kapcsolatot önmagaddal, másokkal, és azzal, ami igazán számít.

Egy ecsetvonás, egy formába öntött érzés, egy elfogadó tekintet – néha ennyi is elég, hogy valami benned megmozduljon.
Hogy újra érezz.
Hogy újra érints – és megérintődj.

Érintés a gyakorlatban – egy finom anyag, mély témák

A komplex művészetterápiában sokféle technikával dolgozunk. Mivel az alkotás „csak” katalizátor, szinte bármi lehet terápiás eszköz – a lényeg nem az anyag, hanem az, amit megmozgat bennünk.

Nemrég több csoportban is az volt az igény, hogy valami aktuális témához kapcsolódjunk – így születtek meg a gyapjúból készült húsvéti nyuszik. Első pillantásra talán egyszerű kézműveskedésnek tűnhet, de aki részt vett benne, tudja: sokkal több történt.

A gyapjú finom, puha tapintása beszélgetéseket indított az érintésről.
– Ki szereti, és ki nem?
– Van, akinek az elsődleges szeretetnyelve, más viszont legszívesebben elfutna, csak nehogy megérintsék.
– Valaki egyes módokon igen, más módokon nem tudja elviselni.

Ezek mind érvényes, egyedi érzések. Ha beszélünk róluk, jobban megérthetjük egymást – és önmagunkat is. Talán épp akkor tudatosul, hogy nekem ez most sok lenne… vagy épp kevés. A nevetések, oldott pillanatok mellett előkerültek mélyebb témák is – a határok, a vágyak, a félelmek.

Itt nincs jó vagy rossz válasz. Csak a tiéd számít.
A válaszod egy pillanatkép – és bármikor változhat, ahogy te is változol.

Mindeközben – a gyapjúnyuszik is elkészültek. Egyediek, szerethetőek, és mindegyikük kicsit magából hordoz valamit abból, aki alkotta.
Ahogy mi is hordozzuk az érintések, a kapcsolódások, a kimondott vagy elhallgatott érzések nyomait.

Időről időre hozok majd újabb elgondolkodtató kérdéseket, témákat – mert mindig van miről beszélni, amin érdemes megállni egy pillanatra.