+36-30-856-5879 info@viragzoom.hu
Fáj elveszíteni a biztonságérzetet

Fáj elveszíteni a biztonságérzetet

Fáj elveszíteni annak a bizonyosságát, amiről azt gondoltuk nem történhet meg…

A háborús helyzet kapcsán, ha gyászhoz hasonló érzést élsz meg, az teljesen normális. Veszteség ér mindenkit valamilyen módon.

Olyan esemény történt, ami változást hozott, az eddig kiszámítható, megváltozott. Az is normális, ha igyekszel elhatárolódni, ha dühös, bizonytalan vagy. A biztonság fontos alap, gondoljunk csak a Maslow piramis szintjeire. Alapvető szükségletünk, hogy biztonságban érezzük magunkat otthonunkban, a kisebb és nagyobb közösségeinkben is.

Biztonság alap szükséglet

A biztonságérzet nem csak fizikai értelemben vett biztonság, hanem lehet más is mondjuk, érzelmi, kapcsolati, identitás, egzisztenciális, gazdasági vagy akár környezeti. A fenyegetettség restimulálhat régebbi feldolgozatlan veszteségeket. Ilyen például: gyerekkorban a szülők válása, megcsalás, párkapcsolat elvesztése, támogató kapcsolat megszűnése, betegség, lopás, más bűncselekmény, szabadság elvesztése, nehéz anyagi helyzet megélése, számos veszteség lehet még, amit nagyon sokan megéltek, akár most az elmúlt pár évben.

Valami, amiről azt gondoltuk nem történhet meg, megtörténik.

Halmozódás

Mivel a háború, már a válságra és az elhúzódó pandémiára rakódik, tovább nehezíti az egyébként már önmagában nehéz helyzetet. Meddig tart, mi lesz, mikor lesz vége? Nem tudható. Ezáltal megjelenő bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, természetes, hogy rosszul érint bennünket. Negatív érzések jelennek meg. Mindenki saját egyedi módján van jelen a helyzetben, bármilyen megjelenő érzés érvényes.

Reziliencia

Mitől jobb?

Belső erő

Ezekről az érzésekről biztonságos körökben érdemes beszélni, mint a család, barátok, megfelelő csoportok. Jó egymást meghallgatni, tudni, hogy vannak akik megértenek, akikkel egymást tudjuk támogatni.

Felismerhetjük, hogy a vírus helyzetben tanult megküzdési stratégiák közül több most újra hasznunkra válhat. Ez a nehézség megedzett minket, számos új képességünk is lett. Még páran élnek idős emberek, akik megélték a háborút, odafigyelve rájuk, ha beszélnének arról ami volt, meg lehet kérdezni tőlük azt is, hogy, hogyan élték túl? Mi segítette őket? Hogyan tudtak másokon segíteni? Végig gondolható már nem élő felmenők története férfiaké és nőké is, hogy mi volt a túlélésük kulcsa?

Mik azok, a hasznos képességek, amit transzgenerációsan tovább örökítettek? Segít minket bármilyen módszer, amivel az erőforrásainkat térképezzük fel. Korábbi tapasztalataink, ami által a személyes reziliencia fejlődött. Erőt ad, ha tudjuk mihez nyúlhatunk.

reziliencia

Aktív cselekvés

Mindenkinek mástól lehet jobb. Az is segít, ha aktívan részt tudunk venni, hozzá tudunk járulni karitatív tevékenységhez. Jó látni az összefogás erejét, pár nap alatt mire képesek az emberek.

Bármi olyan aktív tevékenység jó, amire van ráhatásunk, mondjuk rendet rakni az íróasztalon, befejezni egy rég halogatott dolgot, vagy szakmánk, képességeink, tudásunk révén tenni valami jót.

Gyerekeket úgy védjük meg, ha beszélgetünk

Ne előttük beszéljük ki a nehéz érzéseket, ezt hagyjuk a felnőtt körökben. Ne velük nézzünk híradót. Szűrjük meg a tartalmakat. Tudni fog róla, kisebb gyerek is, ezért igazán az a fontos, hogy mellette

legyünk, beszélgessünk. Mi itt, most biztonságban vagyunk, ezt közvetítsük a gyerekek felé. A gyerekeknek a felnőtt hozzátartozók az érzelmi tartályai, ami a fejlődéssel egyre inkább birtokukba kerül. Tudják meg az otthon biztonságában, nem túldramatizáltan, mi zajlik egy másik országban, úgyhogy nekik érthető legyen, figyelve, hogy ne legyen sok. Kicsiknek nincs tudásuk a háborúról, lehet, hogy egy pár mondat elég, ha nem foglalkoztatja. Inkább engedjük, hogy kérdezzen, ha akar. Elmondhatjuk a felmenők történeteit, amikor ugyan nehéz volt, de mégis sikerrel jártak. Mi együtt vagyunk, együtt megoldjuk. Számos értékes podcast, cikk, meseajánlás, van a témában korosztályonként is, ha a gyerekek kérdeznek, érdemes tájékozódni mivel segítünk.

reziliencia

Belső határok

A biztonságot a gyerekek a családtól, a körülöttük levő felnőttektől, és a napi rutinok állandóságától kapják meg. Ez a felnőtteknek is fontos, hogy a dolgok továbbra is ugyan úgy működjenek. A határokról szól a háború, a mi belső határainkról is. Kizárni teljesen nem lehet, fontos, hogy információnk legyen, viszont túlzottan beengedni, folyamatosan híreket és teóriákat olvasni sem jó. Legyünk tudatos médiafogyasztók, most talán fontosabb, mint eddig. Érdemes határt húzni, és ezt rugalmasan kezelni. Segíthet a megszokott napi rutin megtartása mellet a nyugalom megőrzésben, bármi ami meggyőződésből jön, ima, meditáció, mindfulness, olvasás, tánc, sport, séta a természetben stb.. Maradjunk egyensúlyban.

reziliencia

Jó közösségben, jól lenni

Akármi várható a legértékesebb számunkra, ha jól vagyunk, így tudunk adni és kapni támogatást a leghatékonyabban. Most amikor bizonyos dolgokra semmilyen ráhatással nem rendelkezünk, az emberi kapcsolataink a legfontosabb kapaszkodóink. A közösség ereje megtart. Együtt vagyunk, együtt megoldjuk. Legyen béke velünk!

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Anya vagy, nem vagy egyedül 3. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül 3. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül, 3. rész

Varázseszközeid

Új helyzetben mi a leghasznosabb eszközünk? Az önismeret és a rugalmas gondolkodás. Hasznos természetesen más is, például, az előzetes tudás, pénz, társak, külső körülmények, tapasztalatok. Kalandos úton, mint az Anyaság elég sok hasznos eszközt találsz a „táskádban”, ha ismered az erőforrásaidat, tisztában vagy vele, mihez tudsz nyúlni, könnyedén, örömmel haladhatsz. Az iskolában nem tanítanak önismeretet, ezt az életben lehet megszerezni. Hagyományos tapasztalás mellett önismereti csoportokban gyorsabban és kényelmesebben elérhető bárki számára. Biztonságos kis körben célirányosan végig nézheted a „táskád” tartalmát, így az éltben is reálisan és magabiztosan használhatod az erőforrásaidat. A kreatív eszközök nem „csak” segítenek az erőforrásaid felfedezésében, hanem egy újfajta gondolkodásmódot is adnak, új eszközöket szerezhetsz a „táskádba”, amitől új, kreatív, rugalmas megoldásaid lesznek, könnyebben találod meg jó irányt. Eszközeid, azok a mondatok, rajzok, mozdulatok, amik lehet, hogy épp nem is sikerülnek úgy, ahogy tervezted, de a művészetterápia lénye nem is ez, hanem az a folyamat, ami benned zajlik és hozzásegít a jólléthez. Csoportban nem kell megfelelni, viselkedni, maszkot viselni, hanem szabadon, természetesen kifejezheted magad, ez vezet el önmagadhoz és a kapcsolataid legjobb megéléséhez. Varázseszközeid felfedezésében általam válogatott, aktuálisan a legmegfelelőbb módszerek és támogató társak is segítenek.

Reziliencia

Új kommunikációs tér

A baba születésével egy úgy helyzet alakul ki, megváltoznak a körülmények, kibillen a kapcsolati egyensúly, ez által megváltozik a családtagok és a tágabb környezet közötti együttműködés, és ez az új helyzet, újfaja kommunikációt is igényel. Az átalakulás megtörténik, megoldandó feladatokkal jár.

reziliencia
reziliencia

Anyaverseny

Anyaversenyben nincs győztes. A verseny mehet a tökéletesebb, a nehezebb sorsú, a mártírabb stb. címért, ami reméltet egy kis elégedettség és elismerés látszatot. Valóságban elválaszt, frusztrációt kelt. Anyaság a legnagyobb elítélés generátor helyzet. Ismerjük a tipikus, ellentétpárokat a „mindegy mit csinálsz az nem lesz jó” A „társadalom” jogosulnak érzi magát, hogy megvédje a gyereket és ezért szinte kötelező megmondani az anyának a tutit, jól kioktatni. Előző generációban élte ez a virágkorát. Ma is megnehezíti az anyák életét, több csatornán érkezik és többféle apróság is rossz érzéseket okozhat.

Az anyaság új helyzet, folyamatosan változó, itt mindig valami új képessége lesz a babának és az anyának, ebben a változásban, pláne amikor épp valami eddig ismeretlen dolog kerül elő, nagyon könnyen ellehet bizonytalanítani, és ezzel az anyák önbizalmát aláásni. Megingani természetes, támogató közösséggel, önismerettel, rugalmassággal, hamar túllehet lendülni, megoldást találni, és visszatérni az egyensúlyhoz.

reziliencia

Ami jó

Befelé érdemes figyelni ilyen kérdésekben, neked és a gyerekednek, jó? Lépj kicsit hátrébb, nézd meg újra, neked és a gyerekednek jó? Tágíthatod, hogy a szűkebb, tágabb környezetednek jó? Ha igen, akkor nincs más kérdés. Ha valakinek nem jó egy-egy helyzet, akkor érdemes, megbízható forrásból tájékozódni: szakemberektől, biztonságos anyaközösségben, kompetens ismerőstől. Ami jól megy, osszuk meg bártan ilyen körökben, legyünk büszkék az anyaságunkra, többek között ettől is jó anyának lenni. Támogatólag elmesélve ami jól megy, másoknak ötleteket adhat, megnyugtató és erőt adó.

Modern Őserő

A mindennapok során az anyák gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol semmi sem jó, tehetetlenek, nyomasztják őket, méltatlanul bánnak velük. A helyzetből nem tud elfutni és más megszokott stressz levezetés is elérhetetlen. A problémák csak sokasodnak, a kimerültség fokozódik, és nincs valódi megértő közeg.

Anya vagy, de nem vagy egyedül! A társas támogatás a mai modern világunkban ugyanazt az őserőt biztosítja mint mindig. Az anyaság jobb megélésében nagy segítség egy művészetterápiás csoport és az egyéni konzultáció!

Ha anya jól van, mindenki jól van! Tedd első helyre a jólléted!

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Anya vagy, nem vagy egyedül! 2. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül! 2. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül, 2. rész

Elszigetelve

Természeti népeknél megfigyelhető, hogy a gyerekek egy közösségbe születnek bele, az anyákon kívül idősebb és fiatalabb nők együttműködésével telnek a napok. A babákról való gondoskodás sok ember között oszlik meg, a kicsiket nem csak a saját anyjuk fogja, jár kézről kézre. Az anyák folyamatosan társaságban vannak, a feladatokat együtt oldja meg a közösség.

Ehhez képest a modern világunkban sokszor egész nap szinte egyedül van az anya a gyerekével vagy gyerekeivel. Amikor van is segítség, akkor is sok a feladat. A kicsire folyamatosan figyelni kell és ezzel párhuzamosan végezni mást, az osztott figyelem nagyon kimerítő. A háztartási munka velejárója, hogy nem lehet végezni vele sose, és még anyagi vagy más megbecsülést sem hoz (eleget), ez az önbecsülésre is kihat.

Reziliencia

Találó a vicc, hogy:

Folyton termő szennyesem és mosogatóm, cserélném hasonló tulajdonságú pénztárcára…

Kevés alvás

Az éjszakai pihenés sem elegendő a legtöbb Édesanyánál. Van pár mintagyerek alvás szempontjából, de inkább az a jellemző, hogy a gyerekeknek meg kell tanulni aludni, ez teljesen egyéni, általában hosszabb folyamat. Anyák többségénél az alváshiány az anyaság velejárója, és nem csak az újszülötteknél, ovisok vagy akár kamasz gyerekek szülei is érintettek. A rossz alvás minőség, főleg amikor hosszan tart, a személyiségre és az egészségre nagyon káros hatású. Romlik a koncentráció, a memória, táplálkozási zavarokat, elhízást, hormon problémákat okozhat, a szív és érrendszerre is kihat. Az alvás összefüggésbe hozható a hangulattal és az energia szinttel is.

Az alvás zavar csökkenti az alkalmazkodó képességet, ingerlékenységet okoz, állandó fáradtságérzet, lelombozottság jellemzi és pszichés problémákat okozhat. Azt tapasztalom, hogy amikor már nem kell a babához kelni akkor is felébred az Anyuka, mert megszokta vagy a napi stressz éjszaka felébreszti. Késő fekvés is gyakori, mert este van az a nyugalmas időszak, amikor el lehet intézni azt, amire nappal nem maradt idő. A szülők hajlamosak alábecsülni, a megfelelő alvás jelentőségét. Társadalmi nyomás is arra terel, hogy „minél több mindent csinálj”, ebben a versengésben arra nem lehet büszke egy Anya, hogy eleget alszik. Ennek ellenére, és a tények ellenére, hogy valamikor meg kell csinálni a dolgokat, aki állandóan fáradt nem túl hatékony és nem is jó társaság. Élvezzen prioritást a napi egyéni igénynek megfelelő, úgy kb. 7-9 óra alvás és pihenés is.

reziliencia
reziliencia

Anyai erő

Az Anyák nem szeretnek panaszkodni, talán mert úgy érzik nem méltó a helyzethez, és úgysem kapnak támogatást. A problémákat sokszor inkább elnyomják magukban is. Pedig a megoldásban az segít, ha egy biztonságos értő támogató körben ki lehet mondani, akár már ez is felszabadító lehet. Az Anyák ösztönösen tuják általában, hogy mit kell tenni. Tanács, kioktatás, hasonlítgatás, közöny, bagatellizálás haszontalan. Empátia és valódi segítség jön jól. Érdemes inkább megkérdezni őket, hogy „miben segíthetek?”. Sokszor elég egy mondat, csak egy őszinte, „hú, ez tényleg nehéz”, „ez érthető”. Akkor érezheti, hogy egy hős, minden anya hős. Igen, így van, nem egyszerű, de megcsináljuk, és csináljuk tovább, örömmel. Ez az anyák saját erejét szabadítja fel.

reziliencia
reziliencia

Elkülönülés

Régebben volt egy típusú életút, amiben az együtt felnövő lányok később hasonló időben lettek anyák, megmaradt a támogató közösség. Ma már hatalmas a szórás, húszas évei előtt és bőven negyven fölött is vállnak gyereket a nők. Van, akinek már van baba, míg a másik építi a karrierét, majd mire már nagyobbak a gyerekek elmegy dolgozni és barátnőnek lesz babája. Nem ritka, hogy egy korú barátnők közül valaki nem is akar gyereket, a másik épp szül, a harmadik meg Nagyi lett. Rengeteg régi kapcsolat megszűnik vagy eltűnik belőle a valódi őszinte egymás megértése. A különböző élethelyzetek régi barátságokat is padlóra küldhetnek, egyszerűen más a téma, más az időbeosztás, más a valóság. Új barátokat találni szerencse kérdése is. Nem csoda, hogy az anyák körében magas arányú a levert hangulat, magányérzet és a depresszió is. Emellett még bűntudat is megjelenhet a magányérzet miatt.

Összekapcsolódás

Azt is látom, hogy a sorsközösség összehozza a nőket, mindegy ki hány éves, együtt jól megtudjuk oldani, jó együtt lenni, még a hasonló beállítottságú Nagymamák is élvezik ezt a típusú társaságot. Amikor helyreáll a másokkal való kapcsolat érzése, az egész élettel könnyebb kapcsolódni. Minden embernek fontos, hogy hallják, lássák és szeressék.

Folytatás következik…

reziliencia
reziliencia

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Anya vagy, nem vagy egyedül! 1. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül! 1. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül

Közösségi Őserő

Boldizsár Ildikótól hallottam, hogy a homo sapiens úgy tudott túlélni és Föld urává lenni, hogy rendelkezett a történetmondás képességével. Újszerűen gondolkodott, megértette azt, amivel találkozott és tovább tudta adni, pl. azt, hogy mi ehető, mit kell tenni baj esetén, hogyan védjék meg magukat. Mégis mi volt a legjelentősebb evolúciós előny? A legfontosabb előny a társas kapcsolódás volt, a figyelem, a közösség, közös tudás, közösségi erő. Az információ átadást és megőrzést a barlangrajzok segítették, a közösségi eseményeknek védelmi célja is volt. Ezek az ősi tevékenységek hasonlóak, mint a mai művészetterápia.

Közösségben lenni, alkotni jó, segít jobb Édesanyává válni, jól megélni az Anyaságot úgy, hogy közben fontos teret kap az is, hogy milyen más szerepeink vannak. Ezeket, hogyan tudjuk jól működtetni, megélni. Olyan kérdésekre kapunk választ, mint: Hogyan lehetek egyszerre pl. jó Anya, Feleség, Szervező, és bármi, ami fontos, úgy, hogy jól is érzem magam.

reziliencia
reziliencia

Női bölcsesség

Mivel az emberek történelem során folyamatosan közösségekben éltek, ez jelentette a túlélést, aki nehezebb helyzetben volt kisegítették, mindenki tudta, hogy számíthat a közösségre, ez evolúciósan kódolódott. A közösségben, az együtt levés és az együtt gondoskodás adta az erőt, nem kellett külön megküzdeni. Mindenkinek van olyan képessége, amiben nem túl jó, és van amiben nagyon jó.

Csoportban a gyengeségeink terén támogatást kapunk, az erősségeinkből pedig további erőt nyerünk. Anyák régebben nem voltak magukra hagyva, persze nem akarom túl idealizálni, nyilván ez sok alkalmazkodással is járt, és voltak, akik erkölcsi okokból vagy akár tévedésből is perifériára szorulhattak, de nem ez volt a jellemző, hanem az összetartás. A csoport érdeke legalább olyan fontos volt, vagy fontosabb, mint az egyéni érdek és ez hosszútávon rengeteg előnyt jelentett, egész életen át, a csoport minden tagjainak. Eddigi korokban példa nélküli a mostani jellemző nukleáris család modell, az elválasztottság, és ezt az utóbbi pár év eseményei még szélsőségesebb helyzetbe, teljes elszigetelődésbe sodorták a szűk családokat. Általános ma a kiszámíthatatlanság, állandósult a krónikus stressz, egy alattomos feszült állapot, az információk bizonytalansága, ezért nőtt bizalmatlanság is. Ma az anyák nem tudják megszerezni a tudást más anyáktól. Könyvekből, internetről főleg a gyerekek fejlődéséről, fizikai szükségleteinek kielégítéséről lehet tájékozódni, de a szülők érzelmi és lelki szükségleteiről már nem kapunk értékes ismereteket. A kialvatlanságra nem lehet felkészülni, a rengeteg érzésre ami megjelenik, nem láthatunk rá előre, milyenek leszünk mint férj és feleség miközben a nap nagy részében az anyaság és apaság, a család fenntartása a hangsúlyos, ezeket csak tapasztalni lehet.

Ebben segítettek régen a közösségek, voltak az anyák, azok anyái és így tovább, a női tudás birtokosai, és voltak, akik épp pár lépéssel jártak előrébb, és fiatalok is, ez teljes körű tudást adott. Régóta bevált bölcs iránymutatás, és mellette az aktuális helyzetre épülő friss praktikus megoldások, teljes tudásában éltek. Használták és egészítették ki az övékkel, hogy éljenek vele és tovább adják.

Folytatás következik…

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Mesés beszélgetés

Mesés beszélgetés

Mesés beszélgetés

Át az üveghegyen… Mi is a meseterápia?

Üveghegy, mit is jelképez nekem? Ahogy ránézek egy hegyre felér az égig, és tudom, hogy lentről a föld mélyebb rétegeiből indul. Stabiltást, állandóság érzetet ad. Összeköttetés, égi és földi tudás. A lexikonok szerint: Isteni közelséget is jelent. Az üveg belátást enged, mégis véd, megtart. Nekem átalakulás, tisztaság is. Üveghegy képzelet és lehetőség egyben. Fontos dolgok tisztán látása. A hegy megmászásával egy magasabb nézőpontról tekinthetünk a földi valóságunkra, és ezt utána használhatjuk boldogulásunk érdekében. A hegy megmászása, önmagunk leküzdése is, megerősödés, ami kompetencia érzetet ad a továbbiakhoz.

Reziliencia

Üveghegy: – Neked jelent?

Mint többen én is a gyerekkoromból hozom a mesék szeretetét.

Anyukám nagyon szeretett olvasni, esténként nekem is felolvasott az épp aktuális kedvenc könyvből. Nagymamánál pedig, a régi mesekönyvek, a régi történetek kápráztattak el.

Aztán persze én is lelkesen olvastam a gyerekeknek a meséket. Amikor művészetterápiát tanultam, bár eredetileg a fő fókuszom a mozgásterápián volt, ahogy egyre közelebb kerültem a technikákhoz mind nagyon érdekessé vált számomra, a meseterápia teljesen elvarázsolt

reziliencia
reziliencia

A mesével, a fantázia és a valóság sarkítva, direkten és finoman találkozik. Amikor kész mesékkel dolgozunk, akkor érdekes a karakterekben felfedezni magam, hol vagyok én a történetben, épp merre tartok, hol vannak kihívások, mit vagy kit kell leküzdenem, kik vannak körülöttem, kik a segítőim? Nagyon izgalmas kérdések és izgalmas válaszok. Amikor én írom a mesém, olyan karaktereket adok a szeplőimnek, akik nagyon jól jellemzi őket számomra.

Ez csak mese. Kimondhatom, hogy – egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy király, egy gonosz mostoha, majd jöhet a boszorkány…, és ahogy kimondásra vagy leírásra kerülnek, már kívül lesznek, ránézhetek. A történetben ki és mit fog tenni, átélni, milyen hatással lesz arra a karakterre aki én vagyok, rajtam áll, rajtam áll minden. Leírhatom mi volt, most mi van, és azt is, hogy mi legyen. „Csak” mese, itt mindent lehet, minden lehetséges. Végén minden jóra fordulhat, csak rajtam áll, és boldogan élünk… .

reziliencia
reziliencia

A mesék kicsit másképp, de a valóságot mutatják meg.

Manapság leginkább gyereknek olvasunk mesét a legnagyobb természetességgel, ez remek közös program. Tudjuk, hogy az élet bölcsességeire tanít. Segít eligazodni az élet dolgaiban, feloldja a feszültséget, megoldásokat kínál, jóra tanít, megnyugtat. Már egész piciknek is olvasunk rövid mesét, vagy kitalálunk saját történetet, majd a növekvő kicsikkel, akik már ötvözni tudják a valóságot és a csodát, fokozatosan egyre hosszabb, izgalmasabb meséket élhetünk át. A gyerekkor különböző szakaszaiban, felnőttként, vagy egy új életszituációban bármely mese újabb és újabb tanításai bontakoznak ki számunkra.

reziliencia
reziliencia
Reziliencia
Reziliencia
Reziliencia

A mesék egész életünkön átkísérhetnek.

Eredetileg a mesék felnőtteknek szóltak, a régiek rendszeresen meséltek egymásnak. Így szállt a közösség tudása, generációról generációra. A mesék választ adnak minden olyan kérdésre, amivel életünk során találkozunk pl.: szülő-gyerek viszony, elindulás az életben, pártalálás, párkapcsolat, munkahely, kiúttalanság, életöröm. A történetek évezredek tapasztalatát, életbölcsességeket adtak át. A mondanivaló lefordításában közvetítő is segíthet, ez a meseterápia. Ma is bennünk él ez az ősi tudás, csak nehezebben hozzáférhető. A szimbólumok értése mára feledésbe merült, de nézzük, csak, ha kicsit elmélyülünk, máris mennyi minden eszünkbe jut.

Üveghegy: – Neked mit jelent?

A találkozókon több technikát alkalmazunk. Mesés alkalom nem hosszas meseelemzés. A mese, beszélgetésindító katalizátor, azt a témát beszéljük át, ami a csoporttagoknak épp fontos. Elsősorban a mese jelentésével, képeivel dolgozunk. Hosszabb mesénél rajzolunk is, vagy „csak” beszélgetünk a meséről, megnézzük a szereplőket, a hangulatukat, viselkedéseket, kapcsolódásokat, konfliktust, és megoldást.

Másik mód, amikor saját vagy közös mesét írunk, képek, szavak által inspirálva. Majd ezután beszélünk a mesénkről. Az asszociációs folyamatokat, belső élményeket, érzéseket a csoporttagokkal együtt beszélhetjük át. Rengeteg hasonlóság van a történeteinkben. Ahogy egyre konkrétabb élmények kerülnek elő, amiben természetesen vannak nehézségek és gondtalan boldogságok is, közben rácsodálkozhatunk a történetünk egyediségére. Csak abban a helyzetben megélhető színekre, emlékére, élményekre.

A mese a belső világunkra nyit ajtót.

A gondtalan gyerekkor minőségében, biztonságosan leereszkedhetünk a tudatunk alatti, talán számunkra is ismeretlen rejtelmeibe. Amikor kapcsolatba kerülünk ezekkel az emlékekkel, akkor kibeszélhetjük, megérthetjük a folyamatainkat, amik a mai énünkhöz vezettek. Tudatba emelve már dolgozhatunk vele.

Mese távolságától térhetünk át saját élethelyzetünkre, kinek mivel van épp dolga. Csak arról beszélünk ami még komfortos. A mese gyengéden hoz fel dolgokat, csak azt, amit eltudunk viselni és meg is tudunk oldani. Segít, hogy jobban rálássunk a saját működési módunkra, belső erőforrásainkra, átkeretezhessük a belső vívódásainkat. Biztonságos, megtartó csoportban, egymás „kezét fogva” sétálunk a sűrű sötét erdőben, egymást meghallgatva, támogatva, lépünk tovább, mint a mesében a hős, érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, megérthetünk másokat, más nézőpontokat. Megjelenik az elfogadás, és a kölcsönös bizalom.

Csökken a stressz, felismerjük erőforrásainkat és ez a külvilágban is megmutatkozik. Vissza vezet önmagunk központjába, újra kapcsolódunk belső forrásunkhoz, így megtapasztalhatjuk az Univerzális rendet.

Mindenki saját belső kincseire talál rá.

Indulhatunk? Keljünk át együtt az üveghegyen…

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Reziliencia

Reziliencia

Reziliencia

Mi a lelki békénk kulcsa? Reziliencia

A stressz reakció a barátunk, túlélést szolgáló mechanizmus, az életünk része. Tulajdonképpen, így segít nekünk a testünk. Selye szerint az élet sava-borsa. Energia löket, amikor az irányíthatatlan vagy irányíthatatlannak tűnő helyzetben keressük a megoldást, felkészít a hatékony cselekvésre, bátorságot ad. Az anyagi világ felé fordulunk, mondhatjuk, hogy materialisták leszünk, mivel maga a fizikai lét van veszélyben. Szűk fókusz kerül azokra a dolgokra, amik gyors, lehetőleg azonnali megoldást adnak, ami sokféle lehetőség feltérképezésével, váltott figyelemmel, és a lehető legtöbb mozgósított energiával párosul. A test is túlélő üzemmódba kerül. Szívverés felgyorsul, több vér pumpálódik a végtagokba és az agyba, a többi belső szervi funkciók lassulnak. A megküzdő energia optimalizálódik.

A testünk másrészről sérülékenyebbé válik, hiszen nem ugyan az szolgálja a gyors túlélést, mint a hosszú távú egészséget. Remek, amikor kerget a vad vagy épp vizsgázunk, amikor rendkívül hatékonyan megoldjuk a helyzeteket. Sőt ez a hatékonyság és magas energiaszint, sokszor gondoskodással is párosul, szívesen támogatunk számunkra fontos embereket is. Utána, amikor nyugalmasabbá válik a helyzet, újratöltődünk, újra egyensúlyi állapotba kerülünk. A stressz utáni állapot helyreállításban is segít a testünk.

Reziliencia

Akkor mi is van a stresszel?

Ez attól függ, mennyire terhelt meg minket. Manapság a stressz a túl sok helyről jön, túl sok energiát visz el.

Elolvassuk a híreket, egy kolléga beszól, majd a szomszéd, esetleg egy családtagunkkal van nézeteltérés, majd „egyest kapunk a negyedikes matekból”.

Sok inger folyamatos készültségi állapotot eredményez, még adódhat egy krízis, valami nagyobb változás, életciklus váltás, új élethelyzet. Ilyenkor nehéz meditálni, pihenni, magunkért tevékenykedni. Regeneráció hiánya, kimerültséghez vezet. Ilyenkor nehéz meditálni, pihenni, regenerálódni. Aminek eredmény a kimerültség. Tisztulás, javítás, ellazulás lehetősége nélkül, rövidtávon kompenzálható a helyzet, viszont évek, évtizedek alatt betegségek, súlyproblémák, alvási gondok lehetnek. Erősödhet a félelem, a harag és a szorongás, hajlamosak lehetünk minden mást is rossz színben látni, ez lehangoltsághoz, mentális kimerüléshez, lelki zavarokhoz is vezethet. Megoldásként instant élményeket keresünk, amik bizonyos helyzetben adhatnak olyan löketet, ami kilendít és visszakerülünk a nekünk megfelelő állapotba, de ha sokszor van rá szükség, már nem célravezető, szokássá vállhat, függőséget is okozhat. Hosszú távú megoldások adnak igazi eredményt.

reziliencia
reziliencia

Stressz mennyisége

Stresszmentes élet, hogyan is lenne lehetséges? Főleg a mai felgyorsult világban?

Jó, ha tudjuk, hogy az unalom és a kellemes élmény, is lehet stressz. Az eustressz a szakirodalom szerint, még jó is. Ez a „jó” stressz, képessé tesz minket arra, hogy meg tudjunk felelni a minket érő kihívásoknak és elérjük céljainkat.

Mai hétköznapi szóhasználatban a stressz a mindennapi élet problémáit és az ezáltal okozott rossz közérzetet jelenti.

A „jó” stresszel ellentétes hatású a „rossz” stressz, vagyis distressz. Különösen káros a hosszan tartó distressz, ami csak fogyasztja az energiát, Tehát érdemes, azokat a distressz faktorokat, amikre hatásunk van, olyan szinten tartani, ami nekünk belefér.

Mi van azokkal a stressz hatásokkal amikre nincs hatásunk? A kulcs a stressz kezelésben van és abban, hogyan tekintünk a stresszre, így reziliensebbek lehetünk.

Hol a határ? Mindenkinek egyéni. Vannak a jelen helyzet szempontjából szerencsésesnek mondhatók. Mondjuk, akik introvertáltak, jól bírják, szeretnek minél többet csak otthon lenni, egészségesek, a környezetükben levők is, anyagilag jól állnak, a munkájuk megmaradt, vagy akár kedvezőbb lett. Van a nagy többség, akinek közepes vagy nagy stresszel járt az elmúlt időszak, és még kitudja hol van a vége. A megoldást önmagunkban találjuk.

Reziliencia – Lelki rugalmasságunk

Mi a reziliencia?

Általában nehéz helyzetekben, krízisek idején mutatkozik meg. Milyen gyorsan tudjuk visszanyerni az egyensúlyunkat és, hogyan éljük meg a nehézséget és milyen hatással van a továbbiakra. Ezt számos körülmény is befolyásolja. Az is, hogy mit gondolunk a változásról? Hogyan alkalmazkodunk? Mik a kész válaszaink? Fontos ismeretünk ilyenkor, hogy milyen erő forrásaink vannak, mire tudunk támaszkodni egy nehéz helyzetben. Ilyen erőforrás például: énerő, énidentitás, tudás, anyagi javak, kapcsolat, támogatókör, család, megküzdési stratégiák, kultúra, vallás, művészet, stabilitás, (preventív) egészégtudatosság.

Előfordulhat, hogy bizonyos kihívásokra reziliensebbek vagyunk, míg más kihívásban nem tudunk elég rugalmasak lenni. Az is fontos tényező, hogy mennyi tartalékunk van, minden viszonylatban. Van megtartó közösségünk? Lényeges az is, hogy  az eddigi kihívások, hogyan gyarapítottak. Hogyan formálták, erősítették a gyökereinket. Készek vagyunk a változás erőit beengedni, másszemmel nézni az életre és magunkra? A reziliencia egy dinamikusan változó folyamat, mi alakíthatjuk. 

ASSISI SZENT FERENC IMÁDSÁGA (RÉSZLET)

„Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Reziliencia
Reziliencia

Megküzdés

A krízis egy lehetőség is egyben a fejlődésre. A problémára adott válaszreakció és a körülmény együttesen adja, hogy a megküzdés után mit tanulunk belőle és hogyan folytatódik tovább az életünk.

Amikor szembesülünk a problémával, akkor a helyzet reális értékelése után a legfontosabb, hogy tudunk hatni a helyzetre, vagy nem. Ilyenkor ha nem tudunk hatni, akkor érzelmi, ha tudunk hatni, megoldás központú stratégia hoz eredményt, illetve lehet vegyes is. Megoldást ad, ha arra figyelünk, amit tudunk irányítani. Ez azért jó, mert így a világ érthető, kontrollálható lesz. Viszont ez nem minden típusú problémára ad megoldást, ilyenkor is tudunk olyat kontrollálni amire van még ráhatásunk, pl. otthoni rend. Ez lehet, hogy nem oldja meg a problémát, de kompetencia érzetet ad. Nem „valódi” megoldás is használható, időt nyerhetünk vele, ilyen az elkerülés, valami ami megnyugtat. Valódi hosszú távú megoldás, a cél.

Hatékony megoldás pl.: társas támogatás, kibeszélés, megbeszélés, átkeretezés – mi az értelme?, tervezés, hit, meditáció, humor és bármilyen kreatív technikával szublimálni a problémát.

Kérdések

  • Mi okozza a stresszt?
  • Hogyan állunk a helyzethez?
  • A stressz aktuális és halmozott mennyisége?
  • Mik az erőforrásaink, kik a támogatóink?
  • Hogyan alkalmazkodunk?

Hogy jön ide a művészetterápia?

A csoportokban sok különböző erőforrásunkra ismerhetünk rá. Van néhány ember mellettünk, akik biztonságot adnak, előttük elmondhatjuk, ami bennünk van, nem ciki, nem is kerül ki a csoportból. Nem kell magányosan belső harcot vívni, elnyomva a problémákat. Sokszor kiderül, hogy másokat is foglalkoztatnak hasonló dolgok. Ha van megértő közösség, pár kedves segítőkész ember, akikkel együtt tudunk gondolkodni, megoldást keresni, ami eddig félelem volt, hirtelen értelmet nyerhet. Támogathatunk másokat, támogatást kapunk, kölcsönös adás és kapás élménye. Nem vagyunk egyedül. Az elkülönültségből a teljességbe kerülhetünk, ahol megjelenik a kreativitás, a teremtő képességünk. A reziliencát leginkább a szociális tevékenységek erősítik.

Nagyon fontos erőforrásokat fedezhetünk magukban fel, olyanokat is, amiket eddig észre sem vettünk. Új kreatív oldalunkat ismerhetjük meg, egy dologhoz sokféle nézőpont, sokféle lehetőséget, ami rugalmasságot ad. A befelé figyelés és önmagunk megfogalmazásnak lehetősége az alkotások által, egyfajta újra kapcsolódás önmagunkkal. Az alkotásokba magunkat tesszük bele, ezért is fontos, hogy ezt ebben a biztonságos térben tehessük meg. A csoportban készült rajzoknak nem célja, hogy szépek legyenek, mégis csoda minden alkotás, mert a szívünk van meg benne. Egyszerűen egyensúlyba kerülünk magunkkal és már egy következő stressz helyzetben jobban reagálunk, és ez tovább erősít minket. Receptet kapunk egy következő hasonló szituációhoz. Ami nem úgy sikerült, tanulhatunk belőle. Felismerhetjük mintáinkat, magunkat, és elzsebelhetünk egy újabb erőforrást. Bárkivel ventilálni is nagyon hasznos, de a csoportokban célzottan tudunk a problémákkal foglalkozni, ami nem csak felszíni megoldást adhat, hanem a mélyebb megértést. Szűk fókusz és magasabb nézőpont váltakozik. A gondoltok kitevésével, nem körkörösen járunk, hanem új dolgokat is betudunk engedni. A megszokott történésektől elkülönülve egy más állapotban másképp nézhetünk magunkra. A pörgésből kikerülve visszarendeződünk.

Reziliencia és művészetterápia

A művészetterápia nem biztosít stressz mentes életet, a külvilág megváltozását, mi válunk rezíliensebbé, megtudjuk magunkat tartani és ezáltal a családunkban is jobb lesz a hangulat, ők is jól lesznek, a munkánkban is jobban teljesítünk így mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk jobban lesz, ez vissza hat ránk és elégedettek leszünk. A művészetterápia nem változtatja meg a világot. Te teheted jobbá akár a művészetterápia által. Persze nem ez az egyetlen lehetőség, sőt legjobb, ha több lehetőségünk van, ilyen lehet, pl. kertészkedés, alkotó tevékenység, házi állat, tanulás, tánc, séta, jóga, sport, tanulás, munka, olvasás, meditáció, társaság, kikapcsolódás, színház, masszázs, wellness, rendszeres élmény és még sorolhatnám, bármi ami neked az.

Csoporthoz tartozni, rezilienciát erősítő tényező, és emellett, akár ott kapott ötletek alapján, egy egész reziliencia tárházunk lehet.

Bízol magadban, képes vagy kezelni az élet kihívásait, és tudod, hogy nem kell mindennel egyedül szembenézned. Ez a reziliencia és a művészetterápia kapcsolata.

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

ingyenes-szakmai-konzultacio

You have Successfully Subscribed!