+36-30-856-5879 info@viragzoom.hu
Anya vagy, nem vagy egyedül! 1. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül! 1. rész

Anya vagy, nem vagy egyedül

Közösségi Őserő

Boldizsár Ildikótól hallottam, hogy a homo sapiens úgy tudott túlélni és Föld urává lenni, hogy rendelkezett a történetmondás képességével. Újszerűen gondolkodott, megértette azt, amivel találkozott és tovább tudta adni, pl. azt, hogy mi ehető, mit kell tenni baj esetén, hogyan védjék meg magukat. Mégis mi volt a legjelentősebb evolúciós előny? A legfontosabb előny a társas kapcsolódás volt, a figyelem, a közösség, közös tudás, közösségi erő. Az információ átadást és megőrzést a barlangrajzok segítették, a közösségi eseményeknek védelmi célja is volt. Ezek az ősi tevékenységek hasonlóak, mint a mai művészetterápia.

Közösségben lenni, alkotni jó, segít jobb Édesanyává válni, jól megélni az Anyaságot úgy, hogy közben fontos teret kap az is, hogy milyen más szerepeink vannak. Ezeket, hogyan tudjuk jól működtetni, megélni. Olyan kérdésekre kapunk választ, mint: Hogyan lehetek egyszerre pl. jó Anya, Feleség, Szervező, és bármi, ami fontos, úgy, hogy jól is érzem magam.

reziliencia
reziliencia

Női bölcsesség

Mivel az emberek történelem során folyamatosan közösségekben éltek, ez jelentette a túlélést, aki nehezebb helyzetben volt kisegítették, mindenki tudta, hogy számíthat a közösségre, ez evolúciósan kódolódott. A közösségben, az együtt levés és az együtt gondoskodás adta az erőt, nem kellett külön megküzdeni. Mindenkinek van olyan képessége, amiben nem túl jó, és van amiben nagyon jó.

Csoportban a gyengeségeink terén támogatást kapunk, az erősségeinkből pedig további erőt nyerünk. Anyák régebben nem voltak magukra hagyva, persze nem akarom túl idealizálni, nyilván ez sok alkalmazkodással is járt, és voltak, akik erkölcsi okokból vagy akár tévedésből is perifériára szorulhattak, de nem ez volt a jellemző, hanem az összetartás. A csoport érdeke legalább olyan fontos volt, vagy fontosabb, mint az egyéni érdek és ez hosszútávon rengeteg előnyt jelentett, egész életen át, a csoport minden tagjainak. Eddigi korokban példa nélküli a mostani jellemző nukleáris család modell, az elválasztottság, és ezt az utóbbi pár év eseményei még szélsőségesebb helyzetbe, teljes elszigetelődésbe sodorták a szűk családokat. Általános ma a kiszámíthatatlanság, állandósult a krónikus stressz, egy alattomos feszült állapot, az információk bizonytalansága, ezért nőtt bizalmatlanság is. Ma az anyák nem tudják megszerezni a tudást más anyáktól. Könyvekből, internetről főleg a gyerekek fejlődéséről, fizikai szükségleteinek kielégítéséről lehet tájékozódni, de a szülők érzelmi és lelki szükségleteiről már nem kapunk értékes ismereteket. A kialvatlanságra nem lehet felkészülni, a rengeteg érzésre ami megjelenik, nem láthatunk rá előre, milyenek leszünk mint férj és feleség miközben a nap nagy részében az anyaság és apaság, a család fenntartása a hangsúlyos, ezeket csak tapasztalni lehet.

Ebben segítettek régen a közösségek, voltak az anyák, azok anyái és így tovább, a női tudás birtokosai, és voltak, akik épp pár lépéssel jártak előrébb, és fiatalok is, ez teljes körű tudást adott. Régóta bevált bölcs iránymutatás, és mellette az aktuális helyzetre épülő friss praktikus megoldások, teljes tudásában éltek. Használták és egészítették ki az övékkel, hogy éljenek vele és tovább adják.

Folytatás következik…

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Mesés beszélgetés

Mesés beszélgetés

Mesés beszélgetés

Át az üveghegyen… Mi is a meseterápia?

Üveghegy, mit is jelképez nekem? Ahogy ránézek egy hegyre felér az égig, és tudom, hogy lentről a föld mélyebb rétegeiből indul. Stabiltást, állandóság érzetet ad. Összeköttetés, égi és földi tudás. A lexikonok szerint: Isteni közelséget is jelent. Az üveg belátást enged, mégis véd, megtart. Nekem átalakulás, tisztaság is. Üveghegy képzelet és lehetőség egyben. Fontos dolgok tisztán látása. A hegy megmászásával egy magasabb nézőpontról tekinthetünk a földi valóságunkra, és ezt utána használhatjuk boldogulásunk érdekében. A hegy megmászása, önmagunk leküzdése is, megerősödés, ami kompetencia érzetet ad a továbbiakhoz.

Reziliencia

Üveghegy: – Neked jelent?

Mint többen én is a gyerekkoromból hozom a mesék szeretetét.

Anyukám nagyon szeretett olvasni, esténként nekem is felolvasott az épp aktuális kedvenc könyvből. Nagymamánál pedig, a régi mesekönyvek, a régi történetek kápráztattak el.

Aztán persze én is lelkesen olvastam a gyerekeknek a meséket. Amikor művészetterápiát tanultam, bár eredetileg a fő fókuszom a mozgásterápián volt, ahogy egyre közelebb kerültem a technikákhoz mind nagyon érdekessé vált számomra, a meseterápia teljesen elvarázsolt

reziliencia
reziliencia

A mesével, a fantázia és a valóság sarkítva, direkten és finoman találkozik. Amikor kész mesékkel dolgozunk, akkor érdekes a karakterekben felfedezni magam, hol vagyok én a történetben, épp merre tartok, hol vannak kihívások, mit vagy kit kell leküzdenem, kik vannak körülöttem, kik a segítőim? Nagyon izgalmas kérdések és izgalmas válaszok. Amikor én írom a mesém, olyan karaktereket adok a szeplőimnek, akik nagyon jól jellemzi őket számomra.

Ez csak mese. Kimondhatom, hogy – egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy király, egy gonosz mostoha, majd jöhet a boszorkány…, és ahogy kimondásra vagy leírásra kerülnek, már kívül lesznek, ránézhetek. A történetben ki és mit fog tenni, átélni, milyen hatással lesz arra a karakterre aki én vagyok, rajtam áll, rajtam áll minden. Leírhatom mi volt, most mi van, és azt is, hogy mi legyen. „Csak” mese, itt mindent lehet, minden lehetséges. Végén minden jóra fordulhat, csak rajtam áll, és boldogan élünk… .

reziliencia
reziliencia

A mesék kicsit másképp, de a valóságot mutatják meg.

Manapság leginkább gyereknek olvasunk mesét a legnagyobb természetességgel, ez remek közös program. Tudjuk, hogy az élet bölcsességeire tanít. Segít eligazodni az élet dolgaiban, feloldja a feszültséget, megoldásokat kínál, jóra tanít, megnyugtat. Már egész piciknek is olvasunk rövid mesét, vagy kitalálunk saját történetet, majd a növekvő kicsikkel, akik már ötvözni tudják a valóságot és a csodát, fokozatosan egyre hosszabb, izgalmasabb meséket élhetünk át. A gyerekkor különböző szakaszaiban, felnőttként, vagy egy új életszituációban bármely mese újabb és újabb tanításai bontakoznak ki számunkra.

reziliencia
reziliencia
Reziliencia
Reziliencia
Reziliencia

A mesék egész életünkön átkísérhetnek.

Eredetileg a mesék felnőtteknek szóltak, a régiek rendszeresen meséltek egymásnak. Így szállt a közösség tudása, generációról generációra. A mesék választ adnak minden olyan kérdésre, amivel életünk során találkozunk pl.: szülő-gyerek viszony, elindulás az életben, pártalálás, párkapcsolat, munkahely, kiúttalanság, életöröm. A történetek évezredek tapasztalatát, életbölcsességeket adtak át. A mondanivaló lefordításában közvetítő is segíthet, ez a meseterápia. Ma is bennünk él ez az ősi tudás, csak nehezebben hozzáférhető. A szimbólumok értése mára feledésbe merült, de nézzük, csak, ha kicsit elmélyülünk, máris mennyi minden eszünkbe jut.

Üveghegy: – Neked mit jelent?

A találkozókon több technikát alkalmazunk. Mesés alkalom nem hosszas meseelemzés. A mese, beszélgetésindító katalizátor, azt a témát beszéljük át, ami a csoporttagoknak épp fontos. Elsősorban a mese jelentésével, képeivel dolgozunk. Hosszabb mesénél rajzolunk is, vagy „csak” beszélgetünk a meséről, megnézzük a szereplőket, a hangulatukat, viselkedéseket, kapcsolódásokat, konfliktust, és megoldást.

Másik mód, amikor saját vagy közös mesét írunk, képek, szavak által inspirálva. Majd ezután beszélünk a mesénkről. Az asszociációs folyamatokat, belső élményeket, érzéseket a csoporttagokkal együtt beszélhetjük át. Rengeteg hasonlóság van a történeteinkben. Ahogy egyre konkrétabb élmények kerülnek elő, amiben természetesen vannak nehézségek és gondtalan boldogságok is, közben rácsodálkozhatunk a történetünk egyediségére. Csak abban a helyzetben megélhető színekre, emlékére, élményekre.

A mese a belső világunkra nyit ajtót.

A gondtalan gyerekkor minőségében, biztonságosan leereszkedhetünk a tudatunk alatti, talán számunkra is ismeretlen rejtelmeibe. Amikor kapcsolatba kerülünk ezekkel az emlékekkel, akkor kibeszélhetjük, megérthetjük a folyamatainkat, amik a mai énünkhöz vezettek. Tudatba emelve már dolgozhatunk vele.

Mese távolságától térhetünk át saját élethelyzetünkre, kinek mivel van épp dolga. Csak arról beszélünk ami még komfortos. A mese gyengéden hoz fel dolgokat, csak azt, amit eltudunk viselni és meg is tudunk oldani. Segít, hogy jobban rálássunk a saját működési módunkra, belső erőforrásainkra, átkeretezhessük a belső vívódásainkat. Biztonságos, megtartó csoportban, egymás „kezét fogva” sétálunk a sűrű sötét erdőben, egymást meghallgatva, támogatva, lépünk tovább, mint a mesében a hős, érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, megérthetünk másokat, más nézőpontokat. Megjelenik az elfogadás, és a kölcsönös bizalom.

Csökken a stressz, felismerjük erőforrásainkat és ez a külvilágban is megmutatkozik. Vissza vezet önmagunk központjába, újra kapcsolódunk belső forrásunkhoz, így megtapasztalhatjuk az Univerzális rendet.

Mindenki saját belső kincseire talál rá.

Indulhatunk? Keljünk át együtt az üveghegyen…

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Reziliencia

Reziliencia

Reziliencia

Mi a lelki békénk kulcsa? Reziliencia

A stressz reakció a barátunk, túlélést szolgáló mechanizmus, az életünk része. Tulajdonképpen, így segít nekünk a testünk. Selye szerint az élet sava-borsa. Energia löket, amikor az irányíthatatlan vagy irányíthatatlannak tűnő helyzetben keressük a megoldást, felkészít a hatékony cselekvésre, bátorságot ad. Az anyagi világ felé fordulunk, mondhatjuk, hogy materialisták leszünk, mivel maga a fizikai lét van veszélyben. Szűk fókusz kerül azokra a dolgokra, amik gyors, lehetőleg azonnali megoldást adnak, ami sokféle lehetőség feltérképezésével, váltott figyelemmel, és a lehető legtöbb mozgósított energiával párosul. A test is túlélő üzemmódba kerül. Szívverés felgyorsul, több vér pumpálódik a végtagokba és az agyba, a többi belső szervi funkciók lassulnak. A megküzdő energia optimalizálódik.

A testünk másrészről sérülékenyebbé válik, hiszen nem ugyan az szolgálja a gyors túlélést, mint a hosszú távú egészséget. Remek, amikor kerget a vad vagy épp vizsgázunk, amikor rendkívül hatékonyan megoldjuk a helyzeteket. Sőt ez a hatékonyság és magas energiaszint, sokszor gondoskodással is párosul, szívesen támogatunk számunkra fontos embereket is. Utána, amikor nyugalmasabbá válik a helyzet, újratöltődünk, újra egyensúlyi állapotba kerülünk. A stressz utáni állapot helyreállításban is segít a testünk.

Reziliencia

Akkor mi is van a stresszel?

Ez attól függ, mennyire terhelt meg minket. Manapság a stressz a túl sok helyről jön, túl sok energiát visz el.

Elolvassuk a híreket, egy kolléga beszól, majd a szomszéd, esetleg egy családtagunkkal van nézeteltérés, majd „egyest kapunk a negyedikes matekból”.

Sok inger folyamatos készültségi állapotot eredményez, még adódhat egy krízis, valami nagyobb változás, életciklus váltás, új élethelyzet. Ilyenkor nehéz meditálni, pihenni, magunkért tevékenykedni. Regeneráció hiánya, kimerültséghez vezet. Ilyenkor nehéz meditálni, pihenni, regenerálódni. Aminek eredmény a kimerültség. Tisztulás, javítás, ellazulás lehetősége nélkül, rövidtávon kompenzálható a helyzet, viszont évek, évtizedek alatt betegségek, súlyproblémák, alvási gondok lehetnek. Erősödhet a félelem, a harag és a szorongás, hajlamosak lehetünk minden mást is rossz színben látni, ez lehangoltsághoz, mentális kimerüléshez, lelki zavarokhoz is vezethet. Megoldásként instant élményeket keresünk, amik bizonyos helyzetben adhatnak olyan löketet, ami kilendít és visszakerülünk a nekünk megfelelő állapotba, de ha sokszor van rá szükség, már nem célravezető, szokássá vállhat, függőséget is okozhat. Hosszú távú megoldások adnak igazi eredményt.

reziliencia
reziliencia

Stressz mennyisége

Stresszmentes élet, hogyan is lenne lehetséges? Főleg a mai felgyorsult világban?

Jó, ha tudjuk, hogy az unalom és a kellemes élmény, is lehet stressz. Az eustressz a szakirodalom szerint, még jó is. Ez a „jó” stressz, képessé tesz minket arra, hogy meg tudjunk felelni a minket érő kihívásoknak és elérjük céljainkat.

Mai hétköznapi szóhasználatban a stressz a mindennapi élet problémáit és az ezáltal okozott rossz közérzetet jelenti.

A „jó” stresszel ellentétes hatású a „rossz” stressz, vagyis distressz. Különösen káros a hosszan tartó distressz, ami csak fogyasztja az energiát, Tehát érdemes, azokat a distressz faktorokat, amikre hatásunk van, olyan szinten tartani, ami nekünk belefér.

Mi van azokkal a stressz hatásokkal amikre nincs hatásunk? A kulcs a stressz kezelésben van és abban, hogyan tekintünk a stresszre, így reziliensebbek lehetünk.

Hol a határ? Mindenkinek egyéni. Vannak a jelen helyzet szempontjából szerencsésesnek mondhatók. Mondjuk, akik introvertáltak, jól bírják, szeretnek minél többet csak otthon lenni, egészségesek, a környezetükben levők is, anyagilag jól állnak, a munkájuk megmaradt, vagy akár kedvezőbb lett. Van a nagy többség, akinek közepes vagy nagy stresszel járt az elmúlt időszak, és még kitudja hol van a vége. A megoldást önmagunkban találjuk.

Reziliencia – Lelki rugalmasságunk

Mi a reziliencia?

Általában nehéz helyzetekben, krízisek idején mutatkozik meg. Milyen gyorsan tudjuk visszanyerni az egyensúlyunkat és, hogyan éljük meg a nehézséget és milyen hatással van a továbbiakra. Ezt számos körülmény is befolyásolja. Az is, hogy mit gondolunk a változásról? Hogyan alkalmazkodunk? Mik a kész válaszaink? Fontos ismeretünk ilyenkor, hogy milyen erő forrásaink vannak, mire tudunk támaszkodni egy nehéz helyzetben. Ilyen erőforrás például: énerő, énidentitás, tudás, anyagi javak, kapcsolat, támogatókör, család, megküzdési stratégiák, kultúra, vallás, művészet, stabilitás, (preventív) egészégtudatosság.

Előfordulhat, hogy bizonyos kihívásokra reziliensebbek vagyunk, míg más kihívásban nem tudunk elég rugalmasak lenni. Az is fontos tényező, hogy mennyi tartalékunk van, minden viszonylatban. Van megtartó közösségünk? Lényeges az is, hogy  az eddigi kihívások, hogyan gyarapítottak. Hogyan formálták, erősítették a gyökereinket. Készek vagyunk a változás erőit beengedni, másszemmel nézni az életre és magunkra? A reziliencia egy dinamikusan változó folyamat, mi alakíthatjuk. 

ASSISI SZENT FERENC IMÁDSÁGA (RÉSZLET)

„Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Reziliencia
Reziliencia

Megküzdés

A krízis egy lehetőség is egyben a fejlődésre. A problémára adott válaszreakció és a körülmény együttesen adja, hogy a megküzdés után mit tanulunk belőle és hogyan folytatódik tovább az életünk.

Amikor szembesülünk a problémával, akkor a helyzet reális értékelése után a legfontosabb, hogy tudunk hatni a helyzetre, vagy nem. Ilyenkor ha nem tudunk hatni, akkor érzelmi, ha tudunk hatni, megoldás központú stratégia hoz eredményt, illetve lehet vegyes is. Megoldást ad, ha arra figyelünk, amit tudunk irányítani. Ez azért jó, mert így a világ érthető, kontrollálható lesz. Viszont ez nem minden típusú problémára ad megoldást, ilyenkor is tudunk olyat kontrollálni amire van még ráhatásunk, pl. otthoni rend. Ez lehet, hogy nem oldja meg a problémát, de kompetencia érzetet ad. Nem „valódi” megoldás is használható, időt nyerhetünk vele, ilyen az elkerülés, valami ami megnyugtat. Valódi hosszú távú megoldás, a cél.

Hatékony megoldás pl.: társas támogatás, kibeszélés, megbeszélés, átkeretezés – mi az értelme?, tervezés, hit, meditáció, humor és bármilyen kreatív technikával szublimálni a problémát.

Kérdések

  • Mi okozza a stresszt?
  • Hogyan állunk a helyzethez?
  • A stressz aktuális és halmozott mennyisége?
  • Mik az erőforrásaink, kik a támogatóink?
  • Hogyan alkalmazkodunk?

Hogy jön ide a művészetterápia?

A csoportokban sok különböző erőforrásunkra ismerhetünk rá. Van néhány ember mellettünk, akik biztonságot adnak, előttük elmondhatjuk, ami bennünk van, nem ciki, nem is kerül ki a csoportból. Nem kell magányosan belső harcot vívni, elnyomva a problémákat. Sokszor kiderül, hogy másokat is foglalkoztatnak hasonló dolgok. Ha van megértő közösség, pár kedves segítőkész ember, akikkel együtt tudunk gondolkodni, megoldást keresni, ami eddig félelem volt, hirtelen értelmet nyerhet. Támogathatunk másokat, támogatást kapunk, kölcsönös adás és kapás élménye. Nem vagyunk egyedül. Az elkülönültségből a teljességbe kerülhetünk, ahol megjelenik a kreativitás, a teremtő képességünk. A reziliencát leginkább a szociális tevékenységek erősítik.

Nagyon fontos erőforrásokat fedezhetünk magukban fel, olyanokat is, amiket eddig észre sem vettünk. Új kreatív oldalunkat ismerhetjük meg, egy dologhoz sokféle nézőpont, sokféle lehetőséget, ami rugalmasságot ad. A befelé figyelés és önmagunk megfogalmazásnak lehetősége az alkotások által, egyfajta újra kapcsolódás önmagunkkal. Az alkotásokba magunkat tesszük bele, ezért is fontos, hogy ezt ebben a biztonságos térben tehessük meg. A csoportban készült rajzoknak nem célja, hogy szépek legyenek, mégis csoda minden alkotás, mert a szívünk van meg benne. Egyszerűen egyensúlyba kerülünk magunkkal és már egy következő stressz helyzetben jobban reagálunk, és ez tovább erősít minket. Receptet kapunk egy következő hasonló szituációhoz. Ami nem úgy sikerült, tanulhatunk belőle. Felismerhetjük mintáinkat, magunkat, és elzsebelhetünk egy újabb erőforrást. Bárkivel ventilálni is nagyon hasznos, de a csoportokban célzottan tudunk a problémákkal foglalkozni, ami nem csak felszíni megoldást adhat, hanem a mélyebb megértést. Szűk fókusz és magasabb nézőpont váltakozik. A gondoltok kitevésével, nem körkörösen járunk, hanem új dolgokat is betudunk engedni. A megszokott történésektől elkülönülve egy más állapotban másképp nézhetünk magunkra. A pörgésből kikerülve visszarendeződünk.

Reziliencia és művészetterápia

A művészetterápia nem biztosít stressz mentes életet, a külvilág megváltozását, mi válunk rezíliensebbé, megtudjuk magunkat tartani és ezáltal a családunkban is jobb lesz a hangulat, ők is jól lesznek, a munkánkban is jobban teljesítünk így mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk jobban lesz, ez vissza hat ránk és elégedettek leszünk. A művészetterápia nem változtatja meg a világot. Te teheted jobbá akár a művészetterápia által. Persze nem ez az egyetlen lehetőség, sőt legjobb, ha több lehetőségünk van, ilyen lehet, pl. kertészkedés, alkotó tevékenység, házi állat, tanulás, tánc, séta, jóga, sport, tanulás, munka, olvasás, meditáció, társaság, kikapcsolódás, színház, masszázs, wellness, rendszeres élmény és még sorolhatnám, bármi ami neked az.

Csoporthoz tartozni, rezilienciát erősítő tényező, és emellett, akár ott kapott ötletek alapján, egy egész reziliencia tárházunk lehet.

Bízol magadban, képes vagy kezelni az élet kihívásait, és tudod, hogy nem kell mindennel egyedül szembenézned. Ez a reziliencia és a művészetterápia kapcsolata.

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Séta

Séta

Séta

Tegyünk „lépéseket” magunkért.

A mozgás jótékony testi hatásai közismertek. Egy laza séta, holisztikusan hat funkcióink optimalizálódására. A pozitív pszichológia kimutatta, hogy ha naponta legalább 10-15 percet aktívan sétálunk, akkor jobb lesz a hangulatunk. Jó időben ez könnyebb, viszont amikor nem hívogat a természet, mi is inkább bekuckóznánk

Pihenés nagyon fontos nekünk és a természetnek is, azonban ez nem teljes leállás, inkább a funkciók alapjáraton tartása.

Tavaszi fáradtság vagy más fáradtság esetén kicsit be is indíthatjuk magunkat sétával. Mindennapi szokásaink határozzák meg a lelki egészségünket, jóllétünk összetevői magunkban, az életmódunkban találhatók. Egyéni mérlegelés szerint, egyik ilyen összetevő lehet egy-egy kellemes séta, aminek a „lelke” a kikapcsolódás.

pihenés

Séta és célok

Több helyről inspirálódva januárban kitűztem célul, hogy többet fogok sétálni. Csak egy kicsi kihívás magamnak, a januári hidegben nem is vágytam nagy sétákra. Minden nap igyekeztem, hogy meglegyen a kitűzött lépés szám, ezt a telefonom applikációjával mértem.

Közeli boltba gyalog mentem és kerülővel jöttem, amikor valahova mentem kényelmesen időben elindultam és akár egy szabad 10 percet is sétával töltöttem. Ha lehetőség adódott, akkor éltem vele és mentem erdei sétára is.

Eredményem: végül nem sikerült minden nap a kitűzött lépés szám, volt pár nap nagyon kevés, néhány nap pedig több lett, és átlagban sem lett meg. Mégis ahogy visszanéztem jó érzés volt, a célom elértem. Én a hidegben is ennyit sétáltam, sokkal többet, mint előtte, és még élményeket is szereztem. Sikereimen felbuzdulva, folytatom a séta kihívásom, bár februárban volt pár, nekem már túl hideg nap, akkor egyáltalán nem mentem, utána visszatértem a sétákhoz, az is lehet, hogy már az életmódom része.

Van egy kis kedvenc erdei köröm, nem sok, úgy 15 perc kényelmes séta. Sokszor mentem arra. Ugyan az a kör, kérdés csak annyi merre kezdek. Persze még az is, hogy egy kicsit tovább megyek, vagy sietek, milyen az idő? Az is más, ha pocsolya van, megnézem magam és a fákat, a víztükörben. Mennyire fázom, vagy kimelegszem? Kik jönnek szembe? Egyedül megyek, esetleg valaki velem sétál, többen is megyünk. Kicsit sötétedik, közben pedig alig telt el az idő. Negyed óra és mennyi fontos történés, és fontos nem történés.

Séta és meditáció

Rengeteg, nem természetes inger ér minket a nap folyamán, ami kihat a gondolkodásunkra is. Séta közben viszont kiszakadunk ebből és meditatívabb állapotba kerülünk. A kevés bejövő információ által jobban tudunk a részletekre figyelni, akár a környeztünkben, akár úgy, hogy ez bennünk, hogyan jelenik meg.

Mi van bennünk. Megérkezünk önmagunkhoz.

A séta és a szemlélődés kitisztít, rendeződnek a belső tartalmaink. Egységbe kerülünk magunkkal, és stabilizálódunk, jó alap egy olyan világban ahol rengeteg, nem természetes inger érhet minket a nap folyamán.

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

Utazás a lelkünkben

Utazás a lelkünkben

Utazás a lelkünkben

Kinek ajánlom a művészterápiát?

Mindenkinek!

Legjobb lenne, ha már az iskolában mindenkinek elérhető lenne. Azért nem gondolom, hogy az óvodában, mert a kisgyerekek művészi önkifejezési lehetőségei, főleg az iskolai előkészítés, fejlesztés miatt, megfelelő teret kapnak. Az iskolába lépve, már csak egy-egy rajz vagy énekóra marad, és itt is főleg a művészi képességek csiszolása a cél.

A lexikális tudás értékes, fontos, viszont az erről kapott bizonyítvány nem igazán fedi, egy iskolából kilépő fiatal teljességét. Majd elindul az életében, néhányan elég sima pályán haladnak, de sokan nehezen találják meg a helyüket a világban. Kifelé mutatott, igen megcsináltam, lehet belül egész más. Talán csak körök futása. Sokan várnak valamire, aztán valami másra, és másra, telik az idő és már nem is látják, hogy csak belesodródtak valamibe, ami mi is? Természetes, ha valaki, pici gyerekekkel szinte ki se lát abból, ami körül veszi, vagy egy új munkahelyen akar épp maximumot nyújtani, és sorolhatnánk. Ellehet veszni egy ideig abban, ami egyébként boldogít, előre visz. Éljük meg a szerepeinket, akarjunk jók lenni! Akarjunk magunkhoz is jók lenni, figyeljük a jeleket, meddig tart egy időszak és mikor kezdődik egy új.

Az élet folytonosságában mindig adódnak váltások, gyerekkorban a különböző intézményekbe járás, később pedig már a felnőtt élettel járó kapunyitás, munkahely találás, pár találás, család alapítás, ezek változása, növekedése, életközépi válság, klimax, üres fészek, nyugdíj kezdete, időskor megélése, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem, persze ez mindenkinek egyedi, sőt van ami többször kerül elő vagy egyszer se. Ekkor még nem is említettem a váratlan illetve befolyásolhatatlan kisebb-nagyobb eseményeket. Vagy amikor többféle alkalmazkodás egyszerre vagy kánonban van jelen.

pihenés

„Az egyetlen állandó a változás maga.” Herakleitosz

Új helyzet kezdetben, beletanulás, kipróbálás, mi működik a legjobban, időszaka.

Mit lehetne elengedni, hogy helyet adjunk valami újnak. Hogyan lehetne új egyensúlyt alkotni? Hogyan hozzunk ki a legjobbat?

Nagy segítség ilyenkor is a művészetterápia.

Eszközök segítségével feltérképezzük, azt a pozíciót ahol épp vagyunk, ráfókuszálunk a jelenre. Összeszedjük az erőforrásainkat, megnézzük mi az, ami éppen hasznos, ránézünk mi az, ami még kéne? Hátha épp a bőröndünk mélyén lapul, csak eddig nem láttunk rá. Megnézzük hova szeretnénk éppen eljutni, és belevágunk az utazásba.

Bár nem egy helyről megyünk és nem is egy a cél, mégis rengeteg a közös. Segítünk egymásnak a tapasztalatainkkal, felismeréseinkkel. Aki már járt arra elmeséli, milyen élmények érték, kivel ment, kivel menne szívesen, vagy akár egyedül? Esetleg észrevesszük, hogy egy szakaszon, ugyan abba az irányba megyünk. Együtt hajóra szálunk és egy jó beszélgetés végére észrevesszük, milyen jól haladtunk. Közben lehetsz szemlélő is az utazás során, passzivitás mellett belső aktivitás is jelen van, haladunk együtt. Lehet egy-egy felismerés kellemetlen, rájöhetünk, hogy régebben téves útbaigazítást kaptunk, vagy talán félre értelmeztük azt, és nem arra megyünk, ahova tartunk.

Mindenki életében vannak kanyarok, de ezek nem tévutak, ha felismerjük a benne rejlő lehetőségeket.

Kinek ajánlom a művészetterápiát?

Annak aki, változásra készül, vagy nagyon szeretne mást, de mégsem történik meg, épp átalakulóban van, megrekedt közben, már minden más és az új még nem alakult ki, vagy amikor már vannak új dolgok, amiket jól kéne bejáratni, a változás kincseit keresi, amikor épp újra fogalmazná magát, vagy amikor épp megpihen a csúcson, jól vállon veregeti magát.

A sikert és az elégedettséget éli meg. A nyugalom egyensúlyban van. Majd újra indítana valami újat, és figyeli a hívást… Tehát mindig van valami, ami miatt érdemes csoportban lenni. Az életünk haladásából legtöbbet akkor hozhatjuk ki, ha tudatosak vagyunk. A belső utazás által megalkothatjuk a magunk leg teljesebb, leg boldogabb énjét. Annyira vagyunk képesek sikeressé válni, amennyire képesek vagyunk önmagunkhoz visszatérni! A csoport olyan biztonságos hátteret ad, ahol szabadon megélhetjük a pillanatokat, kipróbálhatjuk magunkat új helyzetekben, külső rálátást adunk és kapunk. Itt az alkotás lágy ölelésével profi utazókká válhatunk, és eljuthatunk ahova vágyunk.

Virágzoom művészetterápia élményutazás, cél az önazonos, boldogító élet!

Várlak

Alkoss

Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, csatlakozz valamelyik csoportomhoz

Alkoss

Lépj velem kapcsolatba

ingyenes-szakmai-konzultacio

You have Successfully Subscribed!