Még akkor is emlékezik, amikor mi már régen elfelejtettük.– Bessel van der Kolk: A test mindent számontart

A test, mint belső térkép

Sokáig úgy gondoltunk magunkra, mintha a testünk csak egy „eszköz” lenne, amit használunk – egy jármű, ami elvisz A-ból B-be. A modern pszichológia és testorientált terápiás irányzatok azonban egyre inkább felhívják a figyelmet arra, amit a testünk mindig is tudott: a test nem különálló a lelkünktől, hanem annak szerves kifejezője.

A testünk emlékszik. Megőrzi a félelmek, traumák, feszültségek nyomait. Sokszor hordozunk olyan érzéseket, amelyeket még nem tudtunk vagy nem mertünk kimondani – de a testünk már „elmondta” helyettünk: izomfeszültségben, szorításban, nehéz légzésben, vagy épp zsibbadásban, ürességben, mozdulatlanságban.

Ez az apró, de mély figyelem segíthet abban, hogy visszataláljunk a testünkhöz, mint biztonságos otthonhoz – még akkor is, ha sokáig nem éreztük annak.

Mozdulatban a lélek – a mozgásos művészetterápia ereje

A testi tudatosság fejlesztésének egyik legerőteljesebb módja a mozdulat. A mozgásos művészetterápiában nem a „szép mozdulat” számít, hanem az, hogy hogyan van jelen a test – milyen érzés egy-egy mozdulatot végrehajtani, megélni, vagy akár megállni benne. Egy-egy finom gesztus, légzésritmus vagy testtartás segíthet felszínre hozni azokat az érzeteket, emlékeket, amik szavakkal nehezen elérhetők. A mozdulat lehetőséget ad arra, hogy ezeket az élményeket kifejezzük és formát adjunk nekik – biztonságos, elfogadó térben.

A mozdulatok gyakran éppúgy képesek megszólítani a belső világunkat, mint egy finom érintés – olyankor is, amikor a szavak még hallgatnak.

Érintés, mozdulat, testi emlékezet – gyógyulás a trauma rétegeiben is

Trauma gyakran a kapcsolódás megszakadásáról szól – valami vagy valaki elérhetetlenné vált, biztonság helyett veszély, szeretet helyett félelem jelent meg. Az érintés – vagy annak hiánya – sok esetben kulcsszerepet játszik a trauma kialakulásában, de a gyógyulásban is.

A biztonságos, nem tolakodó érintés (akár saját magunk ölelése, takaróba burkolózás, vagy egy puha anyaggal való találkozás) segíthet újraírni a test memóriáját. Megmutatni neki, hogy már nem vagyunk veszélyben. Azt, hogy van választásunk, határozhatunk, és hogy megérdemeljük a jót.

A művészetterápia nagyon finom, mégis hatékony módszer, sokszínű eszköztárat alkalmaz.

A képzőművészetterápia is dolgozik a testtel

Bár sokan úgy gondolják, hogy a művészetterápia „csak” alkotásról szól, valójában a test folyamatosan jelen van a folyamatban, még képzőművészetterápia vagy zeneterápia közben is. Az ecset mozdulata, a festék súlya, az agyag nyomása az ujjaink között, testtartások, ritmusok lüktetése – ezek mind testi tapasztalatok. A test jelenléte támogatja a jelenben maradást, segít lehorgonyozni az érzéseinket, és biztonságos keretek között kapcsolódni hozzájuk.

Egy festés vagy rajzolás során nem csak képet hozunk létre – hanem kapcsolatot. Önmagunkkal, a testünkkel, a belső világunkkal.

Visszatalálni a testünkhöz: egy lassú, de gyönyörű út

A testi tudatosság nem cél, hanem folyamat. Nem arról szól, hogy mindig jól kell lenni a testünkben – hanem arról, hogy teret adunk annak, ami van. Azt, hogy nem zárjuk el, nem fojtjuk el, hanem kíváncsian, gyengéden figyelünk rá.

Minden egyes lélegzetvétel, minden kis megfigyelés a testünk állapotáról egy lépés az önismeret, az elfogadás, lelkünk felé.

Lélegezd vissza magad a testedbe

Ha hosszú ideje úgy érzed, hogy „nem vagy otthon a testedben”, talán itt az ideje, hogy újra felfedezd: a tested nem az ellenséged. Nem hibás, nem rossz, nem kevés. Csak tele van történettel. Olykor fájó, máskor felemelő történetekkel. Ezeket a történeteket nem kell egyedül cipelned.

A művészetterápia és a testi tudatosság gyakorlása segíthet abban, hogy újra otthon legyél a testedben – és így önmagadban is.

Ha szeretnél ezzel a témával mélyebben dolgozni, vagy kipróbálnád, milyen érzés testtudatosan alkotni, keress bátran – a javulás ott kezdődik, ahol újra kapcsolatba lépünk önmagunkkal.

Testi jelenlét a gyakorlatban – mozdulat, ami megszólal

A tavaszi női csoportban egy rövid megérkező beszélgetés után, minden alkalmat 15–20 perc mozgással indítottunk. Nem nehéz koreográfia, nem teljesítmény – csak jelenlét a testben. Jó zenék, könnyed mozdulatok, és az ezekhez kapcsolódó figyelem segítettek megérkezni a pillanatba.

Testünk jelez, csak megtanultuk figyelmen kívül hagyni. Ahogy megengedően mozdultunk mindenkinek lehetősége adódott, megérezni azt, hogyan is van épp a testében, meghallani a belső üzeneteket, megengedni magának azt, amire épp szüksége van. A mozgásból fakadó élmények aztán képzőművészeti alkotásban folytatódtak – színek, formák, gesztusok vittek tovább bennünket. A mozgás és az alkotás előtti-utáni megosztó köröket Forrás

kártyák és érdekes témák is inspirálták. Mindenki feltöltődött, felszabadult, és örömmel tért vissza önmagához.

Csoport időről időre újra indul. Egyéni konzultációkon folyamatosan elérhető vagyok, ahol szívesen dolgozom mozdulatokkal, testérzetekkel is – ha van hozzá kedved! Ez mindig lehetőség, de semmi sem kötelező. Számomra ez az egyik legkedvesebb eszköz, mert van, amikor egy mozdulat többet ad ezer szónál.

Mi a művészet? „A valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerinti, a lényeget kiemelő tükrözése.” A művész szó, a mű- (csinál, elvégez, dolgozik, épít) műv- változatának, -ész (ész, értelem, emlékezet) képzővel ellátott alakja.

Számodra mit jelent a művészet? Ezzel a válasszal én is tudok azonosulni:

„Számunkra a művészet láttatja a láthatatlant, egy olyan egységet teremt jelen és múlt, jövő és vízió között, ami elemi erővel hat ránk. Amiben benne van minden égi és földi szenvedély, érzelem és értelem egyaránt.”

Ybl Budai Kreatív Ház

A művészetről többféle kép él bennünk. Általában a csodálatos, akár a misztikus szépség és harmónia megtestesítője, emellett figyelemfelhívó, illetve megbotránkoztató is. Fontos lehet számunkra, hogy kifejezzük másoknak vagy akár csak belső monológként, hogy a tartalmakkal azonosulunk vagy nem, mit hív elő bennünk, mit érzünk és gondolunk egy adott alkotásról. Önmagunkat is pozícionálhatjuk általa.

Jól választott formája a művészetnek, fontos és hasznos rekreáció önmagában is, a jóllét fontos része. Ahogy Lippai írja: a hétköznapi tetteink határozzák meg az élet minőségét. A kulcs az aktív, cselekvő és alkotó viszonyulás, az egészséges élet esélyéhez. Az egészséges élet az adottságok és a lehetőségek alkotó módon történő, sajátos egyedi összehangolásától válik művészetté.

A titok, hogy ez nem „egyetlen tett”, hanem az örömmel végzett szokások összeségének a rendszere.

Művészet és lelki egészség kutatás

2022-ben végeztem egy kutatást, különböző korú és érdeklődésű résztvevőkkel, voltak művészek, hobbiművészek, illetve akik egyáltalán nem foglalkoznak művészettel. Feltételeztem, hogy bármilyen művészet jó hatással lehet a lelki egészségre, bár közismert az is, hogy bizonyos súlyos problémák, lelki betegségek, épp a legcsodásabb alkotások táptalajai. Úgyhogy nem annyira elvárással, inkább kíváncsisággal álltam neki a kutatásnak.

A hipotézisem mely szerint: „A megkérdezettek körében a művészi tevékenységek végzése és a lelki egészség korrelál”, megcáfolódott.

Nem találtam jellemző összefüggést az életminőség és a művészi tevékenység/ek végzése között. Attól, hogy valakinek a mestersége illetve hobbija a művészet vagy egyáltalán semmi köze hozzá, a lelki egészségével nem volt összefüggésbe hozható. Számomra arra világított rá, hogy a jóllét összetett, szubjektív és egyedi rendszer. A művészetterápiában fontos és csodálatos eszköz a művészet, de nem ettől leszünk jól. Itt nem is kell szépet alkotni, a kulcs a művészetterápiás kapcsolatban, a módszerben rejlik.

Milyen is egy művészetterápiás beszélgetés? Sokszor felmerül a kérdés, hogy ha összeülnek az emberek és beszélgetnek, az már terápia? Van terápiás hatása, de nem terápia. Mitől terápia a terápia és a művészetterápiáról itt olvashatsz bővebben.

Mit ad a művészet?

A kutatásomban, arra is kerestem a választ, hogy mit adhat a művészet:

„Mi az első szó, ami eszedbe jut arról, hogy művészet?”

Erre a kérdésre teljesen szabadon lehetett választ adni. Legtöbben az „alkotás”-t, vagy „alkotás öröme”-t írták. Néhány, a művészet technikai részhez kapcsolódó szó is érkezett, mint, „festés, képzőművészet, galéria, múzeum,”. Legtöbb válasz pozitív, mély értelmű lett, mint: „önkifejezés, szabadság, élet, érzékenység, szépség, kreativitás”, valamint olyan ritkább megfogalmazás, mint: „belső út, szárnyalás, álarcok, harmónia, csoda”. Zseniális mondatok is érkeztek, ezek a művészet felsőbb vagy titokzatos, értelmet írták le.

A „Mi az első szó ami eszedbe jut arról, hogy alkotás?” kérdésre hasonló szép válaszok érkeztek, viszont megjelentek olyan válaszok, mint „feladat, kihívás” vagy olyanok, mint, „teremtés, belefelejtkezés, maradandó, valami új, üzenet, kép-zelet, szer-etet, érték”.

Azoknál a kérdéseknél, ahol szabadon lehetett leírni ki mit kap a művészet által, csodálatos szavak, mondatok jelentek meg. A terápia a művészet alkalmazásával valósul meg. Szemelyre szabottan, már akár egy zeneszám meghallgatása is jótékony hatású, illetve, például amikor egy montázsban választ adunk a „hogy vagy?” kérdésre, nagyon fontos felismerésékkel lehetünk gazdagabbak.

„A művészet mint alkotó folyamat kísérletet tesz a világ és az ember újrateremtésére, ami a gyógyításnak is a lényege. Ebben a folyamatban az alkotó teljes személyiségével vesz részt. E részvétel által kilép a profán, hétköznapi létből, a partikularitásból a szakrális világba: A részből az egészbe. Eközben az én fokozatosan háttérbe húzódik, a személyiség eddig passzív területei pedig aktivizálódnak. Analógiát fedezhetünk fel itt a rész és egész, a profán és szakrális, valamint az én és a mély-én között.” Antalfai Márta

A művészetben megjelenhet az is, amit nem mondunk ki, lehet, hogy azért nem mondjuk ki, mert nem is látunk rá. Minden probléma magában hordozza megoldását. Ha megválunk a gondolatainktól és szembe nézünk a problémával, ebben az intuitív és biztonságos térben megláthatjuk a megoldásainkat is. Készek lehetünk az újrakezdésre, talán minőségi változásra is.