Kapcsolódás testtel és lélekkel – testtudatosság a művészetterápiában

Még akkor is emlékezik, amikor mi már régen elfelejtettük.– Bessel van der Kolk: A test mindent számontart

A test, mint belső térkép

Sokáig úgy gondoltunk magunkra, mintha a testünk csak egy „eszköz” lenne, amit használunk – egy jármű, ami elvisz A-ból B-be. A modern pszichológia és testorientált terápiás irányzatok azonban egyre inkább felhívják a figyelmet arra, amit a testünk mindig is tudott: a test nem különálló a lelkünktől, hanem annak szerves kifejezője.

A testünk emlékszik. Megőrzi a félelmek, traumák, feszültségek nyomait. Sokszor hordozunk olyan érzéseket, amelyeket még nem tudtunk vagy nem mertünk kimondani – de a testünk már „elmondta” helyettünk: izomfeszültségben, szorításban, nehéz légzésben, vagy épp zsibbadásban, ürességben, mozdulatlanságban.

Ez az apró, de mély figyelem segíthet abban, hogy visszataláljunk a testünkhöz, mint biztonságos otthonhoz – még akkor is, ha sokáig nem éreztük annak.

Mozdulatban a lélek – a mozgásos művészetterápia ereje

A testi tudatosság fejlesztésének egyik legerőteljesebb módja a mozdulat. A mozgásos művészetterápiában nem a „szép mozdulat” számít, hanem az, hogy hogyan van jelen a test – milyen érzés egy-egy mozdulatot végrehajtani, megélni, vagy akár megállni benne. Egy-egy finom gesztus, légzésritmus vagy testtartás segíthet felszínre hozni azokat az érzeteket, emlékeket, amik szavakkal nehezen elérhetők. A mozdulat lehetőséget ad arra, hogy ezeket az élményeket kifejezzük és formát adjunk nekik – biztonságos, elfogadó térben.

A mozdulatok gyakran éppúgy képesek megszólítani a belső világunkat, mint egy finom érintés – olyankor is, amikor a szavak még hallgatnak.

Érintés, mozdulat, testi emlékezet – gyógyulás a trauma rétegeiben is

Trauma gyakran a kapcsolódás megszakadásáról szól – valami vagy valaki elérhetetlenné vált, biztonság helyett veszély, szeretet helyett félelem jelent meg. Az érintés – vagy annak hiánya – sok esetben kulcsszerepet játszik a trauma kialakulásában, de a gyógyulásban is.

A biztonságos, nem tolakodó érintés (akár saját magunk ölelése, takaróba burkolózás, vagy egy puha anyaggal való találkozás) segíthet újraírni a test memóriáját. Megmutatni neki, hogy már nem vagyunk veszélyben. Azt, hogy van választásunk, határozhatunk, és hogy megérdemeljük a jót.

A művészetterápia nagyon finom, mégis hatékony módszer, sokszínű eszköztárat alkalmaz.

A képzőművészetterápia is dolgozik a testtel

Bár sokan úgy gondolják, hogy a művészetterápia „csak” alkotásról szól, valójában a test folyamatosan jelen van a folyamatban, még képzőművészetterápia vagy zeneterápia közben is. Az ecset mozdulata, a festék súlya, az agyag nyomása az ujjaink között, testtartások, ritmusok lüktetése – ezek mind testi tapasztalatok. A test jelenléte támogatja a jelenben maradást, segít lehorgonyozni az érzéseinket, és biztonságos keretek között kapcsolódni hozzájuk.

Egy festés vagy rajzolás során nem csak képet hozunk létre – hanem kapcsolatot. Önmagunkkal, a testünkkel, a belső világunkkal.

Visszatalálni a testünkhöz: egy lassú, de gyönyörű út

A testi tudatosság nem cél, hanem folyamat. Nem arról szól, hogy mindig jól kell lenni a testünkben – hanem arról, hogy teret adunk annak, ami van. Azt, hogy nem zárjuk el, nem fojtjuk el, hanem kíváncsian, gyengéden figyelünk rá.

Minden egyes lélegzetvétel, minden kis megfigyelés a testünk állapotáról egy lépés az önismeret, az elfogadás, lelkünk felé.

Lélegezd vissza magad a testedbe

Ha hosszú ideje úgy érzed, hogy „nem vagy otthon a testedben”, talán itt az ideje, hogy újra felfedezd: a tested nem az ellenséged. Nem hibás, nem rossz, nem kevés. Csak tele van történettel. Olykor fájó, máskor felemelő történetekkel. Ezeket a történeteket nem kell egyedül cipelned.

A művészetterápia és a testi tudatosság gyakorlása segíthet abban, hogy újra otthon legyél a testedben – és így önmagadban is.

Ha szeretnél ezzel a témával mélyebben dolgozni, vagy kipróbálnád, milyen érzés testtudatosan alkotni, keress bátran – a javulás ott kezdődik, ahol újra kapcsolatba lépünk önmagunkkal.

Testi jelenlét a gyakorlatban – mozdulat, ami megszólal

A tavaszi női csoportban egy rövid megérkező beszélgetés után, minden alkalmat 15–20 perc mozgással indítottunk. Nem nehéz koreográfia, nem teljesítmény – csak jelenlét a testben. Jó zenék, könnyed mozdulatok, és az ezekhez kapcsolódó figyelem segítettek megérkezni a pillanatba.

Testünk jelez, csak megtanultuk figyelmen kívül hagyni. Ahogy megengedően mozdultunk mindenkinek lehetősége adódott, megérezni azt, hogyan is van épp a testében, meghallani a belső üzeneteket, megengedni magának azt, amire épp szüksége van. A mozgásból fakadó élmények aztán képzőművészeti alkotásban folytatódtak – színek, formák, gesztusok vittek tovább bennünket. A mozgás és az alkotás előtti-utáni megosztó köröket Forrás

kártyák és érdekes témák is inspirálták. Mindenki feltöltődött, felszabadult, és örömmel tért vissza önmagához.

Csoport időről időre újra indul. Egyéni konzultációkon folyamatosan elérhető vagyok, ahol szívesen dolgozom mozdulatokkal, testérzetekkel is – ha van hozzá kedved! Ez mindig lehetőség, de semmi sem kötelező. Számomra ez az egyik legkedvesebb eszköz, mert van, amikor egy mozdulat többet ad ezer szónál.