Művészetterápiás eszközeim

Mai művészetterápia.

A kisebb kerti eszközeim a Trabi mellett egy kis kék dézsában tartom, nem a legjobb hely, nem is erre való, mégis praktikus.

Csak kényelmesen benyúlok, pont kézmagasságban kilógnak a nyelek és viszem. Az évek során bevált, pont jól elérhetők számomra. Aztán egyszer csak a Trabi elé bekerült egy nagy hordó, meg a rotációs kapa. Én pedig arra kényszerültem, hogy kígyó módjára tekeregjek az eszközeimért, nagyon kínkeservesen sikerült elérni, majd utána, vissza tenni.

Így ment ez jó pár napig, bosszankodtam, már gondolkoztam új helyen, vagy csak simán elől hagyom. Miért van pont ott a hordó? Milyen jó is volt ez a kis hely, eddig fel se tűnt. Majd eszmbe jutott, hogy megkéne próbálni valahogy arrébb tolni legalább a rotációs kapát.

Nos, jelentem kb. egy mozdulat volt, utána pedig kiderült, hogy a hordó üres és pille könnyű.

Neked is vannak ilyen „eszközeid?”

Mindenkinek sok jó eszköze marad a „dézsában” vagy kínok árán igyekszik használni, pedig lehet, hogy csak a pillekönnyű hordó van előtte.

Lehet, hogy egy semmiség, egy apró döntés, hogy másképp csinálom, elég lenne, egy könnyeb, jobb, boldogabb életez.

Az akadály nem mindig ott van, ahol gondoljuk, és lehet, hogy nincs is? Ezzel nem ledegradálni akarom az akadályokat, lehetetett volna általam mozdíthatatlan az a hordó, pont úgy is nézett ki, hát ez az! Egy próbát megér!