Fáj elveszíteni a biztonságérzetet

A háborús helyzet kapcsán, ha gyászhoz hasonló érzést élsz meg, az teljesen normális. Veszteség ér mindenkit valamilyen módon.

Olyan esemény történt, ami változást hozott, az eddig kiszámítható, megváltozott. Az is normális, ha igyekszel elhatárolódni, ha dühös, bizonytalan vagy. A biztonság fontos alap, gondoljunk csak a Maslow piramis szintjeire. Alapvető szükségletünk, hogy biztonságban érezzük magunkat otthonunkban, a kisebb és nagyobb közösségeinkben is.

Biztonság alap szükséglet

A biztonságérzet nem csak fizikai értelemben vett biztonság, hanem lehet más is mondjuk, érzelmi, kapcsolati, identitás, egzisztenciális, gazdasági vagy akár környezeti. A fenyegetettség restimulálhat régebbi feldolgozatlan veszteségeket. Ilyen például: gyerekkorban a szülők válása, megcsalás, párkapcsolat elvesztése, támogató kapcsolat megszűnése, betegség, lopás, más bűncselekmény, szabadság elvesztése, nehéz anyagi helyzet megélése, számos veszteség lehet még, amit nagyon sokan megéltek, akár most az elmúlt pár évben.

Valami, amiről azt gondoltuk nem történhet meg, megtörténik.

Halmozódás

Mivel a háború, már a válságra és az elhúzódó pandémiára rakódik, tovább nehezíti az egyébként már önmagában nehéz helyzetet. Meddig tart, mi lesz, mikor lesz vége? Nem tudható. Ezáltal megjelenő bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, természetes, hogy rosszul érint bennünket. Negatív érzések jelennek meg. Mindenki saját egyedi módján van jelen a helyzetben, bármilyen megjelenő érzés érvényes.

Felismerhetjük, hogy a vírus helyzetben tanult megküzdési stratégiák közül több most újra hasznunkra válhat. Ez a nehézség megedzett minket, számos új képességünk is lett. Még páran élnek idős emberek, akik megélték a háborút, odafigyelve rájuk, ha beszélnének arról ami volt, meg lehet kérdezni tőlük azt is, hogy, hogyan élték túl? Mi segítette őket? Hogyan tudtak másokon segíteni? Végig gondolható már nem élő felmenők története férfiaké és nőké is, hogy mi volt a túlélésük kulcsa?

Mik azok, a hasznos képességek, amit transzgenerációsan tovább örökítettek? Segít minket bármilyen módszer, amivel az erőforrásainkat térképezzük fel. Korábbi tapasztalataink, ami által a személyes reziliencia fejlődött. Erőt ad, ha tudjuk mihez nyúlhatunk.

Aktív cselekvés

Mindenkinek mástól lehet jobb. Az is segít, ha aktívan részt tudunk venni, hozzá tudunk járulni karitatív tevékenységhez. Jó látni az összefogás erejét, pár nap alatt mire képesek az emberek.

Bármi olyan aktív tevékenység jó, amire van ráhatásunk, mondjuk rendet rakni az íróasztalon, befejezni egy rég halogatott dolgot, vagy szakmánk, képességeink, tudásunk révén tenni valami jót.

Gyerekeket úgy védjük meg, ha beszélgetünk

Ne előttük beszéljük ki a nehéz érzéseket, ezt hagyjuk a felnőtt körökben. Ne velük nézzünk híradót. Szűrjük meg a tartalmakat. Tudni fog róla, kisebb gyerek is, ezért igazán az a fontos, hogy mellette

legyünk, beszélgessünk. Mi itt, most biztonságban vagyunk, ezt közvetítsük a gyerekek felé. A gyerekeknek a felnőtt hozzátartozók az érzelmi tartályai, ami a fejlődéssel egyre inkább birtokukba kerül. Tudják meg az otthon biztonságában, nem túldramatizáltan, mi zajlik egy másik országban, úgyhogy nekik érthető legyen, figyelve, hogy ne legyen sok. Kicsiknek nincs tudásuk a háborúról, lehet, hogy egy pár mondat elég, ha nem foglalkoztatja. Inkább engedjük, hogy kérdezzen, ha akar. Elmondhatjuk a felmenők történeteit, amikor ugyan nehéz volt, de mégis sikerrel jártak. Mi együtt vagyunk, együtt megoldjuk. Számos értékes podcast, cikk, meseajánlás, van a témában korosztályonként is, ha a gyerekek kérdeznek, érdemes tájékozódni mivel segítünk.

Belső határok

A biztonságot a gyerekek a családtól, a körülöttük levő felnőttektől, és a napi rutinok állandóságától kapják meg. Ez a felnőtteknek is fontos, hogy a dolgok továbbra is ugyan úgy működjenek. A határokról szól a háború, a mi belső határainkról is. Kizárni teljesen nem lehet, fontos, hogy információnk legyen, viszont túlzottan beengedni, folyamatosan híreket és teóriákat olvasni sem jó. Legyünk tudatos médiafogyasztók, most talán fontosabb, mint eddig. Érdemes határt húzni, és ezt rugalmasan kezelni. Segíthet a megszokott napi rutin megtartása mellet a nyugalom megőrzésben, bármi ami meggyőződésből jön, ima, meditáció, mindfulness, olvasás, tánc, sport, séta a természetben stb.. Maradjunk egyensúlyban.

Jó közösségben, jól lenni

Akármi várható a legértékesebb számunkra, ha jól vagyunk, így tudunk adni és kapni támogatást a leghatékonyabban. Most amikor bizonyos dolgokra semmilyen ráhatással nem rendelkezünk, az emberi kapcsolataink a legfontosabb kapaszkodóink. A közösség ereje megtart. Együtt vagyunk, együtt megoldjuk. Legyen béke velünk!