Árnyak a pillanat fölött
Előfordul, hogy a jelen pillanataiba beszűrődik valami láthatatlan árnyék. Nem tudjuk pontosan, honnan érkezik, csak érezzük. Lehet ez, egy nyugtalanító érzés, amit igyekszünk nem észrevenni, máskor valami szorító a mellkasunkban, vagy gyors szívverés, és a gondolataink a „mi lesz, ha…” körül forognak.
A jövő bizonytalansága így válik jelen érzetté a félelem, szorongás és pszichoszomatikus testérzetek formájában. De vajon mit üzennek ezek az érzések, és hogyan tudjuk kezelni őket, hogy ne nyeljenek el minket?
Van úgy, hogy észre sem vesszük
csak elsodor, és régóta rágódunk, rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket és megoldási stratégiákat szövögetünk. Olyan, mintha ez az élet természetes velejárója lenne — de valóban szükséges?
Van, amikor a szorongás annyira erős, hogy már az életminőséget permanensen rontja, és érezzük: ideje szembenézni vele.
Ijedtség, félelem és szorongás – hasonló, mégis mások
- Ijedtség: egy aktuális hirtelen impulzus váltja ki, amihez igaz, vagy téves felismerés és értelmezés társul. Ez többnyire automatikus amikor valódi, vagy vélt konkrét veszély fenyeget – a testünk azonnal reagál. Ősi túlélési ösztön, amely akkor is működésbe léphet, ha kevés vagy téves információ alapján ítéljük veszélyesnek a helyzetet.
- Félelem: fenyegetőnek vagy veszélynek ítélt szubjektív észlelés, a jelen eseményére adott lehetséges negatív jövőkép, mely alapvetően elvont, elméleti gondolkodásra épülő feltételezésekből indul ki. Általában testi reakciókkal együtt jelenik meg, felkészítve a testet a túlélésre.
- Szorongás: amikor hirtelen fellépő félelmek összeadódnak és olyan jövő-orientált érzésekké válnak, melyek mögött az ésszerű megfontolás elhalványul. Aggodalom, amely a lehetőség szintjén marad, többnyire soha nem fog megtörténni, de úgy érezzük Domoklész kardjaként folyton a fejünk fölött lebegő veszély. Sokszor elbizonytalanító helyzetekhez, régi traumákhoz, változásokhoz kapcsolódik, vagy pusztán gondolataink szőnek történeteket arról, mi minden történhet.
Érdemes még megemlíteni:
- Aggodalom: főként gondolati síkon zajlik, „mi lesz ha…” forgatókönyvek formájában. Nem feltétlenül jár erős testi tünetekkel, de állandóan jelen lehet, és hosszú távon kimerítő.
- Pánik: a szorongás hirtelen és intenzív formája, amely heves testi reakciókkal társul (szapora szívverés, légszomj, remegés). Általában rövid ideig tart, de rendkívül ijesztő, mert a tünetek szív- és légzőszervi problémára emlékeztetnek, ez már önmagában is félelmetessé válhat.
- Fóbia: egy meghatározott tárgyhoz vagy helyzethez kapcsolódó, erős és tartós félelem, amely gyakran elkerülő viselkedéssel jár.
Ezek mellett a szorongás más árnyalatokban is megjelenhet, gyakran a bizonytalanság és/vagy az ismeretlen árnyékához kapcsolódva.
Az ismeretlentől való félelem
Az egyik legmélyebb emberi félelem az ismeretlennel kapcsolatos. A kutatások szerint ez sokszor a szorongás gyökeréig vezethető vissza. Nem véletlen, hogy a változások, az átmeneti életszakaszok, mint pl. új munka, költözés, betegség, életközépi fordulópont, gyakran felerősítik. Ilyenkor a bizonytalanság könnyen túlgondoláshoz, rágódáshoz vezet, ami még inkább felerősíti a belső feszültséget. A kognitív kontroll – gondolataink, érzéseink és reakcióink feletti tudatos szabályozás – hiánya, azoknál különösen frusztráló, akik tökéletesen átgondolt döntések és tervezés által szeretnék irányítani az életüket.
Az árnyék ilyenkor nagyobbra nő, mert nem tudjuk, mi vár ránk.
Nem mindenki számára félelmetes az ismeretlen: van, akit épp a bizonytalanság lelkesít. A szorongás ott jelenik meg, amikor az ismeretlent inkább veszélynek, mint lehetőségnek éljük meg.
Változás és ellenállás
Sokan keresnek meg azzal, hogy valami nem jó, változtatnának, vagy néha azzal, hogy elég jó, de mégis vágynak valamire, ami jobb, más, vagy valami rejtetett hiány miatt. A változás azonban mindig az ismeretlenbe visz, amit – ha nem is tudunk róla, de – veszélyesnek élünk meg. Így még ha vágyunk is rá, gyakran ellenállunk, és különféle tudattalan stratégiákkal próbáljuk elkerülni.
Az élet folyamatos áramlása
Hérakleitosz szavaival élve: „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba.”
Az élet folyamatos változás, átalakulás, körülöttünk és bennünk egyaránt. A rugalmasság ma az egyik legfontosabb emberi értékek egyike. Bármilyen változásnak — még a pozitívnak is — gátat szabhat a félelem.
Honnan jön a szorongás?
A nagy változásokat gyakran kíséri szorongás, a tanácstalanság vagy az elakadás jele is lehet, de olykor örökségként is tovább visszük szüleinktől. Paradox módon még akkor is megjelenhet, amikor minden jól alakul — mintha a szervezetünk úgy ítélné meg: most van erőnk szembenézni mindazzal, amit addig elnyomtunk.
A szorongás okai
A szorongásnak számos gyökere lehet, pl.:
- tartós stressz
- nagyobb életváltozások (akár pozitívak is)
- traumatikus események, megterhelő élethelyzetek
- elszigeteltség, magány
- családi minták, örökölt tényezők
- hormonális és neurokémiai hatások
- életmódbeli kihívások pl.: nem megfelelő alvás, pihenés, mozgás, intimitás
- környezeti hatások
- kiégés, mindennapi nehézségek, túlterheltség
Sokszor apróságok kapcsolják be a „riasztót” (ez fokozottan jellemző a pánikra): egy illat, egy hang, egy rideg szó, lehet csak egy gondolat, hogy „nem vagyok elég jó nő, férfi, tanuló, szakember, szülő…”
Amikor az árnyék túl nagyra nő
- Elkerülés: kerüljük azt, amitől félünk – ezzel viszont csak megerősítjük magunkban, hogy valóban félelmetes.
- Túlzott gondolkodás: a „mi lesz ha…” forgatókönyvek újra és újra lefutnak, és egyre mélyebbre húznak.
- Testi következmények: feszültség, alvásproblémák, kimerültség, koncentrációs nehézségek.
A szorongás tehát nem pusztán lelki jelenség, hanem a testünkben is megjelenik.
Hogyan gyújtsunk fényt az árnyékban?
Megnevezés – Amikor érzem, hogy szorongok, tudatosítom: „Ez most félelem a bizonytalantól.” Már a felismerés is erőt adhat.
Kis lépések – Fokozatosan szembenézni a félelmet keltő helyzetekkel, apránként tágítva a komfortzónát és összevetni a jelen valóságával.
Megosztás – Amikor beszélünk a szorongásról, könnyebbé válik a teher. A közösség, a kapcsolódás oldja az elszigeteltséget. A szorongás torzítja a valóságélményünket – beszűkít. Ha megosztom egy higgadt bizalmasommal, ő más szempontból látja a valóságom, ami „kijózanító”.
Az, hogy felismerjük: bennünk is ott vannak ezek az érzések, lehetőséget ad önismeretre és változásra.
Ha szeretnél mélyebben foglalkozni akár ezzel a témával, egyéni folyamatban vagy csoportban is biztonságos térben dolgozhatunk rajta.
Várlak
Alkoss
Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, várlak:
Alkoss
Lépj velem kapcsolatba
