Az életutak sokfélék
A legfontosabb, hogy mindannyian rátaláljunk arra az útra, amely valóban hozzánk tartozik – ítélet és kényszerek nélkül.
Mostanában több helyen szembejött velem az anyaság kérdése – a munkám során, posztok formájában és baráti beszélgetésekben is. Régebben sokszor úgy éreztem, hogy ha szóba kerül: anya vagyok, akkor az emberek gyorsan beskatulyáznak, pláne amikor kiderül, hogy „nem a normák szerinti anya”. Mintha lenne egy képzeletbeli mérce, aminek meg kell felelni: milyen az ideális nő, hogyan kell éreznie, viselkednie, szerveznie az életét, ebbe beletartozik az anyaság ideális kora és a gyerekek darabszáma is. Soha nem éreztem, hogy a rám lőcsölt bármelyik skatulyába beleférnék. Nem is az anyaságban láttam a kiteljesedését. Ezért általában csak akkor beszéltem arról, hogy vannak gyerekeim, ha konkrétan kérdezték.
Az ítéletmentesség tere
A nők reprodukciója mintha mindenki közügye lenne: sokan késztetést éreznek arra, hogy elmondják a véleményüket.
Szerintem minden életút egyedi, saját lehetőségekkel és döntésekkel.
Terapeutaként is fontosnak tartom, hogy ítéletmentes szemléletet képviseljek. A gyerekvállalás előnyökkel és hátrányokkal jár, ez nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen tény.
Lemondások – az anyaság árnyoldala
Gyereket nevelni a mai világban elképesztően nagy feladat. Az anyaság gyakran láthatatlan lemondások sorozatával jár – időből, karrierből, alvásból, szabadságból. Néha úgy érezzük, hogy egyszerre kellene több életet élni és persze ott van a bűntudat, ami társul mindehhez. Az intenzív gyereknevelés könnyen padlóra teszi a nőket – és a férfiakat, ha ők (is) viszik az anyai terheket.
Ezért is fontos, hogy ne csupán a „szép oldalát” mutassuk az anyaságnak, hanem beszéljünk arról is, mennyi erőforrást igényel, és milyen valódi áldozatokkal jár.
Angela Murinai írja:
„Egy ideális világban az anyaság egy szerep, egy feladatkör. Az életünk során több ilyen feladatkörrel találkozunk. A nőkkel ellenben elhitetik, hogy ez az identitásuk.” „Ez egy csapda, mert nagyon sokan azt gondoltuk – többek közt én is –, hogy majd leszek anya is, ami az életem egy szelete lesz. Senki nem mondta, hogy nem, az anyaság lesz maga a torta.”
Ez a gondolat jól mutatja, mennyire erős társadalmi elvárás nehezedik a nőkre. Mintha az anyaság lenne a végső, meghatározó identitás, és minden más csak kiegészítő szerep volna. Pedig az anyaság valójában egy tapasztalat, ami mindenkit másképp formál. Nincs egyetlen helyes út, és az anyaság (vagy annak hiánya) sem ugyanazt jelenti mindannyiunk számára.
Elvárások hálójában – kinek is jó?
Társadalmi szinten a reprodukció fontos kérdés – az államnak jó a sok gyerek, és közben még jobb, hogy az ezzel járó terheket csendben a nőkre hárítják: rengeteg a láthatatlan, ingyen elvégzett munka. Ez a nyomás sokszor már nem is a gyerekekről szól, hanem arról, hogy mindenáron meg kell felelni az elvárásoknak. Sokszor az anyák és a gyerekek is áldozatok a rendszer oltárán.
A média pedig etet bennünket az idealizált család cukormázával – ez azt üzeni, hogy, ha nem érzed magad ebben jól, rosszul csinálod, hibás vagy, legyél még jobb és akkor boldog lehetsz. De a gyerekvállalás önmagában nem teszi teljesé, értékessé vagy boldoggá az életet – ezek belső élmények. Hadd döntse el mindenki, hogy mivel tölti az életét. Persze van, aki az anyaságban talaja meg az önazonosságot és tényleg nagyon jól érzi magát benne, ez szuper, de ne legyen mindenkire kötelező érvényű.
Amikor nehezen jön össze a baba
Több klienssel dolgoztam, akik épp a vágyott gyermekért küzdöttek – velük együtt éltem át a nehéz próbálkozás időszakát, ez iszonyú felőrlő tud lenni. Aztán ahol megérkezett a baba, velük örültem. De ott sem ér véget a közös munka: az élet a gyermek születésével sem lesz csupa derű és kacagás, hiszen újabb kihívások jönnek, új helyzetekkel és döntésekkel.
Ha valakinek nem adatik meg a vágyott anyaság, abban is támogatom, hogy a veszteség feldolgozása mellett más életutakat fedezzen fel. Ez lehetne sokszor könnyebb is, ha nem lenne ekkora társadalmi nyomás. Támogatóként abban segítek, hogy megszülethessen a saját út, az öröm és az önazonosság – gyerekkel vagy gyerek nélkül.
Az anyai minőség más formái
Nem mindenkinek való a gyerekvállalás – és van, akinek nem lehetséges. Amikor valaki bizonytalan, vagy határozottan nem szeretne gyereket és nincs, illetve nagyon szeretne, de nem sikerül, sokszor találkozik fájó beszólásokkal. Sokan nem értik ez, hogyan lehet, és minden áron „meg akarják javítani”. Nem kell magyarázkodni, tökéltesen rendben van az is, ha valaki nem akar gyereket!
Maga az „anyai minőség” is – a gondoskodás, a szeretet, az odafigyelés – sem kizárólag a gyereknevelésben élhető meg. Sokan megtalálják ezt a minőséget kapcsolataikban, hivatásukban, alkotásaikban vagy közösségi szerepvállalásukban.
Egy kedves Ismerősöm Kádi Nikolett így írt erről a helyzetről: „Gyermekvállalásomról egyszerre döntöttem tudatosan, és engedtem át magam annak, amit az élet hozott. Betegségeim miatt is tudtam, hogy az anyaság nálam csak orvosi beavatkozással jöhetne szóba, és valahol legbelül, mélyen, mégis béke van bennem. Jó döntést hoztam, amikor elengedtem ezt az utat.”
Kívülről jobban tudják
Az ítélkezés mindenkit utolér, például a gyerekeseket, pláne a többgyerekeseket felelőtlennek tartják. Gyakran előkerül a: „magadnak szülted” vagy a „gondolkoztál volna, mielőtt felcsináltattad magad” és hasonló típusú beszólások. Mintha előre tudnunk kellene, mivel jár az anyaság, és ehhez évtizedekre előre megtervezhetőek lennének az erőforrások. Elvárás, hogy pontosan tudd, miből fogsz élni, merre haladsz húsz év múlva. Mintha mindenkit kötelezne egy láthatatlan reprodukciós terv – pedig valójában senki sem tudhatja előre, mi vár rá. Nem lehet előre felkészülni a nem alvásra, a folyton növekvő kiadásokra, a váratlan helyzetekre és az állandó változásokra. Nem is kell.
Az anyaság egy folyamat, amiben mindenki tanul, hibázik, újra próbálkozik – és közben formálódik.
Ahogy Murinai egy másik helyen írja:
„Nincsenek jó anyák vagy rossz anyák. Anyák vannak. Emberek. Olyan nők, akik életük egy bizonyos szakaszában anyaszerepbe lépnek, hogy felneveljék a gyereküket” Mindannyian különbözőek vagyunk, különböző történetekkel és lehetőségekkel, ezért az anyaságunk is más és más. Minden
anyai út más, és senkinek sem kell megfelelnie egy külső mércének. Az anyaság minősítése helyett érdemes az emberi közelségre és az egyéni identitásra fókuszálni.
Az időskor és a “majd megbánod” mítosza
Dolgozom idősekkel, és a saját szememmel látom, hogy az időskori jól-lét sok tényezőtől függ. Gyakran hallani azokat a mondatokat: „Majd megbánod, ha most nem szülsz, majd öreg korodban nem lesz, … aki ünnepekkor körülötted legyen” vagy „… akiért élj.” Mintha az időskor boldogságának egyetlen forrása a gyerekek léte lenne.
Tapasztalatom szerint azonban az időskori jóllét nem függ attól, kinek van gyereke vagy nincs. Van, akinek sok gyereke van, mégis magányos, és van, akinek nincs gyereke, mégis gazdag közösségi életet él. A „van-e gyerek” tényező ugyanúgy lehet életminőség javító vagy rontó hatású, mint számos más körülmény.
Lehet-e a gyerek a boldogság forrása?
Természetesen igen – de nem az egyetlen. A boldogságnak sokféle forrása lehet, és fontos, hogy ne helyezzük ezt a felelősséget kizárólag a gyerekre. Egészségesebb, ha a kapcsolatban van kölcsönös áramlás – amikor mindkét fél megélheti a szeretetet, és a szabadságot. Ilyenkor válhat valódi örömforrássá a szülő és a gyerek kapcsolat.
Egy gyerek érkezése új színeket, energiát és frissességet hozhat az életbe, amelyek egészen más nézőpontokat, érzéseket és megéléseket nyitnak meg a szülők számára.
Életutak ítélet nélkül
Nem vagyok a gyerekcsinálás pártján, de nem vagyok elítélő sem az egygyermekesekkel, sem a többgyermekesekkel szemben. Mindenki a saját életét élje úgy, ahogy jónak látja és tudja. Ehhez nem kell ítélet – sokkal inkább empátia és megértés.
Mindegy, hogy van gyereked vagy nincs, szerettél volna vagy szeretnél még, vagy épp nem – az a lényeg, hogy ahogyan most vagy, azt a helyzetet hogyan tudod a legjobban megélni.
Önismereti kérdések:
Mitől érzem most teljesnek az életemet, és hogyan tudok (jobban) kapcsolódni ehhez a teljességhez?
Milyen hiedelmeket hordozok magamban az anyaságról és a gyerekvállalásról? Ezek közül melyek az enyémek, és melyeket kaptam a környezetemtől?
Hol és hogyan élem meg a gondoskodást, az „anyai minőséget” a saját életemben?
Ha nem félnék az ítéletektől, milyen döntést hoznék a saját életemmel kapcsolatban most?
A legfontosabb, hogy ne maradj egyedül a dilemmáiddal – van tér, ahol szabadon kimondhatod őket. Ha szívesen dolgoznál ezen a témán – akár a gyerekvállalásról, akár a saját életutadról van szó –, nálam ítéletmentes térben beszélhetsz róla.
Várlak
Alkoss
Ha érdeklődsz a művészetterápia iránt, várlak:
Alkoss
Lépj velem kapcsolatba
